A modell a firenzei hajléktalan alkoholista Luigi Barbuno, akinek szenvedő arca és lelke az emberiség bűnbánatát hordozta.
„Signore Munkácsy krisztusinak látott, éheztem, szememből égőn kiáltott a szenvedés, a nyomor, a tehetetlenség, a kilátástalanság.
A karácsonyestét együtt töltöttük a műteremben, pedig ezer meghívója volt Párizs legfelsőbb köreiből.
Beszélni kezdett gyermekkoráról, inaséveiről, hazájáról, akkor tudtam meg, hogy magyar, és ugyanilyen szenvedésen ment keresztül mint én.
Soha ilyen tehetséges művésszel és ilyen jó emberrel nem találkoztam, mint Signore Munkácsy.”
Luigi Barbuno
(Holttestét 1934-ben 90 éves korában rongyokban találták meg a Szajna egyik hídja alatt)
„Ha vándorolgatok a csalfa csendben, az Áruló is sokszor jön velem”
(Áprily Lajos)
Magyar Testvéreim!
A Kossuth Rádió emelkedett műsora volt hétről-hétre az 56-70 c. műsor, ahol dicsőséges forradalmunk dicsőséges hőseire emlékeztek a kegyelet és tisztelet magas fokán. Bibliai parancs teljesült:
„Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában, hogy megsanyargatva és próbára téve téged, megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?”
Azt gondolnánk, „modern, nyugatias korunkban” már nincs sanyargatás és próbatétel az emberek életében. Kényelem, biztonság, élvezet, pihenés, szórakozás az élet. Márpedig van, és ennek is van célja Isten gondviselő kegyelmében.
Ez persze nem menti a sanyargatók gonoszságát, akik embereket, családokat, sorsokat löknek útszélre, gödrök mélyére, anyagi csődbe, hogy rajtuk, vagy az államon gázolva tudjanak ideig-óráig emelkedni és élősködni.
A védtelenek áldozatul esnek a „piac mindenhatóságának és könyörtelenségének”, és minden igyekezetük ellenére azt tapasztalják, hogy ez a teljesítmény kevés, tavaly még elég volt, de idén már több kell, mert a verseny és a versenytársak ezt diktálják, aztán a mesterséges intelligencia végül feleslegessé is tehet, ha nem igyekszel.
Szabó Dániel a Tiszán inneni Református Egyházkerület Főgondnoka: Arany János etikája c. papi dolgozata 1958
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)
Édesapja Hejőcsaba, Ónodlp. pásztora volt, akit az ÁVH és az AEH meghajszolt, üldözött, majd segédmunkás lett. 6 gyermeke követte a pályán.
Közöttük Dániel, a krisztusi lelkületű, zseniális tehetségű fiatal, aki jeles eredménnyel elvégezve a VI. évet, a papi vizsgán lett ÖRÖKRE ELTILTVA A SZOLGÁLATTÓL!
„EGY HIVATALI HÍRNÖK FELSZÓLÍTOTT HÁRMUNKAT (IRLANDA SÁNDORT, FEKETE SZÜCS GYULÁT, SZABÓ DÁNIELT) HOGY AZONNAL HAGYJUK EL A DÍSZTERMET, S VÁRJUNK A KÖVETKEZŐ INTÉZKEDÉSIG.
EGY ÓRÁN BELÜL AZ EGÉSZ VIZSGÁZÓIFJÚSÁG EGYSZERRE LETT A NAGY KÖZÖS VIZSGATEREMBE BEZSÚFOLVA:
ITT FELSZÓLÍTÁST KAPTUNK, HOGY LÉPJÜNK ELŐRE, HELYEZKEDJÜNK EL MÁS PÁLYÁN, MERT KIZÁRÁSUNK EGYSZER S MINDENKORRA SZÓL.
1. NINCS TOVÁBBI REMÉNY MEGVÁLTOZÁSUNKRA NÉZVE
2. NEM FORDÍTHATÓ SEMMILYEN SZELLEMI, ANYAGI TÁMOGATÁS ÉLETÜNKRE
3. NEM TŰRHETŐ EL MÁR TOVÁBB MAGATARTÁSUNK
4. SOHA, SEMMILYEN, MÉG LITURGIKUS JELLEGŰ ÉNEK, VAGY IMASZOLGÁLATOT SEM VÉGEZHETÜNK
5. AZONNALI HATÁLLYAL, MÉG EBÉD ELŐTT EL KELL HAGYNUNK AZ ÉPÜLETET
(Református Kollégium)
Sötét erőkkel küzdünk, amíg az Ég Urához eljutunk. Lelkészként látjuk, mennyi harcot megvív az esendő ember, amíg minden terhét leteheti a kereszt lábához. Bennünket sem véd meg a palást, de Isten védőpajzsot tart felénk.
A veszteségből felragyog a kegyelem és utat nyit a holnap felé.
A hit nagy felismerése, hogy az Úr bizonyosan felkarolja a nincstelenek sorsát.
A hívő ember csak a maga igaz voltában bízhat.
A mi reménységünk Pál apostollal szólva abban van, hogy Isten az, aki megigazít.
A Feltámadott Krisztus esedezik érettünk a Szentek Közösségében, akinek szeretetétől ma sem választ el semmi.
MERT ÖRÖKKÉ TART SZERETETE, ÍRJA A 136. ZSOLTÁR 26. VERSSZAKON KERESZTÜL, ÚJRA ÉS ÚJRA.
Az örökre száműzött három legnagyobb tehetségű végzős th. Hallgató, 1958
Arany János : A költő hazája
„Művész hazája széles e világ;
A hírnév országutját lakja ő,
S ez út hosszába’ minden olajág,
Minden babér az ő számára nő.”
Ám hadd legyen, nem tagadom,
Övé, mely bírja őt, a hon:
De szívem azt sugja minduntalan,
Hogy a költőnek egy – csak egy hazája van.
Kezdődik e hon a csendes tanyának
Küszöbjén, melyhez emlékezete
Köté legelső végét fonalának,
Midőn először útnak erede;
Hová e gondolatvezér
Mulatni vissza-visszatér –
És egy szerény zöld ággal megpihen,
Mint bárkán a galamb, az ősi tűzhelyen.
Ott ismerősen vészik őt körűl
Gyermekkorának játszótársai;
Eléje ott nyájas szóval kerűl
Az agg szülő – tán már csak néhai;
Minden szöget, minden zugot
Úgy lel, miképen megszokott,
Bár őse telkén most a vén Idő
Új gazda: bont, épít, ahol s mint kedve jő.
Mely ott felé zeng, a meghitt beszéd
Anyai tejnek édes folyama,
E szó nyitá meg szívét és eszét
Ajkára ez simult, hogy dallana;
Szerelme bimbó-hajnalán
E nyelvet érté a leány,
S ezen viszonzá a „szeretlek”-et
Vagy a sohaj szócskát, mit visszarebegett.
S a nyílt szivű nép, melyet ott talál,
Vele érzésben és nyelvben rokon;
Dala e nép közt ajkrul-ajkra száll
Örül vagy sír az édes hangokon;
Fogékony ott minden kebel
A dalra, melyet énekel, –
S hogy ebből semmi hang el nem veszett,
Tudnia biztosan, mily boldog élvezet!
Ameddig ily nép fogja őt körűl,
Nép, melynek érzi keble, zengi szája
A költő énekét, – addig terűl,
Ott éri végét a költő hazája;
Azontúl maga jövevény,
Dala üvegházi növény,
Legszebb illatja, színe kárba megy:
Széles világon nincs népe s hona – csak egy!
Innen, hogy ő e népet és hazát
Szeretni tudja kimondhatlanúl:
Nem a dijt méri, melyet tán az ád,
Oltára nem önző lángokra gyúl;
És, bárha szűk, és bárha gyér
A jutalom és a babér:
Ő e honért, e honnal s honnak él, –
Örömeit, búját zengvén, ha dalra kél.
Boldog, ha büszke lantján a haza
Dicsőségének napját zengheti!
Ha nincs multjának vérző panasza;
S reménye vásznát jó szél lengeti!
A dal, mit így teremt ujja,
Egy nemzeti hallelujah,
Visszhangja messzi ég alá kihat –
És fölverendi a késő századokat.
De bár fogy a nép és hazája pusztul,
És a jövendő hallgat, – nem felel,
Bár keble csak bánat dalára buzdúl:
Honát a költő mégse’ hagyja el; –
És, mely alélt hattyú gyanánt
Várja magára a halált –
Ő nemzetének hattyuéneke,
Ő, a lant bánatos, haldokló gyermeke.
(1851)
394. Dicséret: Térj magadhoz, drága Sion
Orgona, ének: Szabó Csaba orgonaművész
‡ Van egy mag, mely hordozza az életet. Ez pedig nem más, mint az igazság kimondása, Krisztusra kell tekinteni, mert igéje kovász.
Azt kell mondanom, amit Krisztus Urunk akar rajtam keresztül.
Van egy mondás, hogy a Szent Korona gyöngyszeme Fiume, az olyan magyar város, ahol a horvátok olaszul beszélnek.
A magyar nemzeti emlékezet része, amelyet Hajnal Antal, Hauszmann Alajos, Baross Gábor vasminiszter, gróf Szapáry Géza, gróf Batthyány Lajos kormányzó, Jókai Mór, Feszty Árpád, Horthy Miklós tengernagy emelt a világ tetejére.
Az olasz kávé királya, akiről csak kevesen tudják, hogy magyar származású volt
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)
Reményik Sándor : Megváltó szavak
Zorán: Fehér sziklák
‡ Az ótestamentumi litánia
Már az ó-egyházban kialakult a közös imádságnak egy olyan formája, mi szerint a gyülekezet formulákkal könyörög a vezető által megnevezett lelki javakért.
Ez a litánia, vagy az ismételt válaszokból álló vezetett imádság.
Nagy kár, hogy a református egyház elhagyta, hiszen a gyülekezet közös fohásza veszett el általa.
A litániának ószövetségi előképe az antifónikus istentiszteletben.
A 136. Zsoltárt Nagy Hallelujának is nevezzük.
A 26 vers első felét a pap mondja, énekli, a gyülekezet ráfelel: MERT ÖRÖKKÉ TART SZERETETE
Ebből a szeretetből éltek atyáink, Gályarab hithőseink, kommunizmus által meghurcolt és az egyház által jogfosztott kiváló professzoraink,
lelkészeink, soha nem lehetett lelkészeink, népünk kurucai egy labancok bitorolta világban.
E Turul-madár szárnyai őrizze a hont
Jó szívvel ajánljuk Kedves Testvéreink figyelmébe az alábbi írásokat
Magyar Jelenlét Honlap
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)
Egyesek még a halála után is félnek Marosvásárhely díszpolgárától
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)
Háromszázötven éve hunyt el I. Rákóczi Ferenc
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)
Betilthatatlan harangszó
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)
Valóság nagybátyám
(Az írást a képre kattintva, új lapfülön olvashatják!)
Nt.Pótor László lelkipásztor Nyirmeggyes: Imádságos szeretettel
(Az írást a képre kattintva, pdf formátumban, új lapfülön olvashatják!)
Az alábbi elérési címekre kattintva, további ajánlott írásokat olvashatnak:
Fiume – Magyar Egyesület (Keresési eredmény!)
A besztercebányai püspökök egykori nyári rezidenciája ma is Garamszentkereszt éke
Két időkapszulát is találtak a csíksomlyói kegytemplom tornyában
Raffaello-loggiák a Vatikánban: öt év alatt restaurálják a remekművet
Rászorulókkal ebédelt Leó pápa Castel Gandolfóban
Debrecen-Józsa, 2026. július 18.
A kép forrása:
felvidek.ma
fiume.org.hu
idezetek.hu
konyves.hu
kronika.ro
origo.hu
publicdomainpictures.net
refkertvaros.hu