Egy „mai példázat” (2022. május 21.)

Hazatérés temploma

Ézsaiás könyve 65. részének 24. verse:
Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.

Dr. Gyökössy Endre elbeszélése:Megfényesedünk tőle…

Megrendítő levelet hozott egyszer a postás, egy parányi falu lelkészétől.Levele első felében leírta: – halálosan elfáradt, kívül, belül. A rázuhanó anyagi és családi bajok, betegségek szinte agyonlapították. A rengeteg kapálás minden erejét felemésztette. Csak teste-lelke utolsó erőfeszítésével tudott már egy-egy szolgálatra elkészülni.

Egy este – mert abban az időben esténként tudtak csak istentiszteletet tartani – hiába húzta kis temploma apró harangját, nem jött senki, egy árva lélek sem, a falu fölé domboruló dombocskára épült templomba.Valahogy így írt erről:
Vártam, vártam, az egyre sűrűsödő szürkületben, csak egy lépésre, egy neszező közeledésre, de csak a süket csend vett körül. Akkor lerogytam egy nyikorgó, kopott padra, ráborultam a szúette öreg fára és sírtam. Rázott a zokogás.

Mikor valamiképpen össze tudtam szedni magam, kitámolyogtam a templom elé s nekivetettem a hátam az egyetlen öreg akácnak, amit még elődeim meghagytak, s a nagy hideg telekben nem tüzeltek el. Onnan néztem a két házsorból álló falucskát, aztán a már itt-ott megcsillagzott eget. S akkor hangosan kiszakadt belőlem: Istenem, mit csináljak?

Mintegy különös ámen-ként kigyulladt az első fény a falu egyik házacskájában, bennem pedig a HANG:
Ha nem tudsz beszélni – nekik Rólam,Beszélj most róluk – Nekem.Nekidűlve az öreg akácfának, egész testemben reszketve, úgy, ahogy a faluban egymás után kigyulladtak a fények, beszélni kezdtem róluk – a Gazdámnak.
– Ott, Uram, mindenki gyűlöli egymást! Könyörülj rajtuk!
– Amott, Uram, a férfi most is a szőlőben bujkál a szeretőjével és sír a felesége. Én már csődöt mondtam, Te még segíthetsz rajtuk.
– Az a ház, Uram, lopott kukorica árából épült. Uram, tisztítsd meg a szívüket és kezüket.
– Ott, Te jobban tudod, mint én, az öreg szülék halálára várnak. Könyörülj és irgalmazz nékik.Így imádkoztam végig a falut, attól az estétől kezdve minden lámpagyújtáskor, a templomdombról. Utána mindig határtalan békességet éreztem.Valami különös módon – fejezte be a levelét, – pár hét múlva újra járogatni kezdtek a templomba.
Egy este, lefelé ballagván a falu öreg és bibliás parasztasszonyával, hátramaradtam a többiektől és megkérdeztem tőle:
– Miért volt az,hogy hónapokig alig jártak a templomba, sőt olykor senki sem jött, s most jönnek ismét, még egy kicsivel többen is, mint eddig?Az öreg parasztasszony ezt válaszolta:
– Mert most vidámabb a beszédje, nem olyan sanyarú, mint eddig volt. Most megfényesedünk tőle.

A kép forrása:
hazankert.hu

Vélemény, hozzászólás?