Napi ige és dicséret (2022. április 26.)

Nt. Hegedűs Lóránt, református lelkész

Kedves Testvérek!

Mai újszövetségi igénk; János evangéliuma 14. részének 31. verse:

De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen.

Oswald Chambers gondolatai:

Helyes, ha eltűnődünk azon, hogyan végezzünk el valamit rendesen. De az már baj, ha tett helyett tűnődünk. Miután Urunk ilyen csodálatos dolgokat mondott tanítványainak, azt várnánk, hogy a csendességbe küldi őket, elmélkedni a hallottak felett. De Urunk sohasem engedte őket elmerengeni a “holdfényben”. Amikor azért keressük Istennel a kapcsolatot, hogy megértsük kívánságát, ezen eltűnődhetünk, de ha időnket álmodozásra pazaroljuk akkor is, amikor Isten megmondta, hogy mit tegyünk: ez már helytelen és soha nincs rajta Isten áldása. Isten ilyenkor azzal kezdi, hogy oldalba böki az álmodozót és ráparancsol: ne ülj, ne is állj, hanem indulj!

Ha nyugodtan várunk Isten előtt és Ő megmondta: “Jertek el csupán ti magatok valamely puszta helyre és pihenjetek meg egy kevéssé” (Márk 6.31), akkor az ilyen elmélkedés rendben van, mert az a célja, hogy visszazökkentsen Isten akaratának kerékvágásába. De amikor Isten már egyszer szólt, mindig őrizkedj a puszta álmodozástól. Hadd legyen Ő minden örömöd, álmod, gyönyörűséged forrása, de aztán szedd fel a sátorfádat és engedelmeskedj szavának! Amikor szerelmes vagy, nem ülsz le merengeni kedvesedről, hanem tenni akarsz érte valamit. Jézus Krisztus is ezt várja tőlünk. Ha Isten parancsa után is csak tépelődünk és merengünk, ez annak a jele, hogy nem bízunk benne.

225. dicséret: Nagy hálát adjunk az Atya Istennek…

Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt

A kép forrása:
hvg.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.