Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 12. részének 27-28. versei:
27, Most az én lelkem háborog; és mit mondjak? Atyám, ments meg engem ettől az órától. De azért jutottam ez órára.
28, Atyám, dicsőítsd meg a te nevedet! Szózat jöve azért az égből: Meg is dicsőítem, és újra megdicsőítem.
Oswald Chambers gondolatai:
Ha szent vagyok, nem azt kell kérnem, hogy kerüljem el a szenvedéseket, hanem azt, hogy a szenvedés tüzében megőrízhessem magam úgy, ahogy Isten teremtett. Urunk megtalálta önmagát a szenvedések tüzében. Megmenekült, de nem attól az órától, hanem abból az órából.
Nem kellene szenvedésnek lennie – mondjuk. De a szenvedés van és magunkra kell találnunk annak tüzében. Ha igyekszünk a szenvedést kikerülni és nem akarunk számolni vele, akkor balgák vagyunk. A szenvedés az élet egyik legnagyobb ténye; mit ér, ha azt mondjuk, hogy nem kellene lennie szenvedésnek. Van bűn, szenvedés és nyomorúság és nem mondhatjuk, hogy Isten tévedett, amikor megengedte, hogy legyenek.
A szenvedés kiégeti a felszínesség jó részét, de nem mindig teszi jobbá az embert. Vagy visszaad magamnak a szenvedés, vagy megsemmisít. A siker a fejedbe száll, benne nem találod meg magad, de az egyhangúságban sem, mert akkor zúgolódsz, és elégedetlen vagy. Csak a szenvedésben találsz rá önmagadra. Más kérdés, hogy miért van ez így, de így van, ezt igazolja a Szentírás és az emberi tapasztalat is. Meglátszik az emberen, ha átment a szenvedés tüzén és benne magára talált. A szenvedéseid idején az ilyen emberhez mehetsz azzal a biztos tudattal, hogy van ideje számodra. De aki nem ment át ezen az iskolán, az könnyen gőgössé válik, és nincs ideje számodra. Ha a szenvedés tüzében magadra találsz, Isten kenyérré tesz mások számára.
338. dicséret: Lelki próbáimban, Jézus légy velem…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu