Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk; János evangéliuma 14. részének 8-9. versei:
8, Fülöp így szólt hozzá: Uram mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!
9, Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?
Oswald Chambers gondolatai:
Nem szemrehányásként hangzanak ezek a szavak, de nem is fejeznek ki meglepetést. Jézus csak egy lépéssel tovább akarja vezetni Fülöpöt. Jézus az, akivel legutoljára jutunk bizalmas viszonyba. Pünkösd előtt a tanítványok úgy ismerték Jézust, mint aki hatalmat adott nekik a démonok kiűzésére és lelkek felébresztésére (Lukács 10,18-20). Már ez is csodálatos közelség volt, de Ő még ennél is bensőségesebb, bizalmasabb kapcsolatot készült megteremteni: “Titeket pedig barátaimnak mondottalak.” A barátság ritka a földön. A barátság a gondolkodás, a szív és a szellem azonosságát jelenti. Életünk iskolája arra szeretne képesíteni minket, hogy eljussunk erre a Jézus Krisztussal való legszorosabb közösségre. Áldásait elfogadjuk, szavait ismerjük, de vajon Őt magát ismerjük-e?Jézus azt mondta tanítványainak: “Jobb néktek, hogy én elmenjek.” Olyan kapcsolatba kíván lépni velük, hogy továbbvezethesse őket. Jézus örül ha tanítványa időt szentel a vele való bizalmas együttlétre. A gyümölcstermés is mindig ennek a bizalmas egységnek a bizonyítéka. (János 15,1-4)Ha egyszer Jézus bizalmasaivá leszünk, többé nem vagyunk egyedül. Nincs szükségünk az emberek együttérzésére, megértésére: folyvást mi adhatunk nekik anélkül, hogy azt leereszkedésnek éreznék. A Jézussal bizalmas viszonyban élő szent sohasem akar hatást kelteni, hanem érezni lehet, hogy Jézus akadálytalanul élhet benne, hiszen Ő töltötte be lényének legmélyebb szakadékát. Az ilyen élet erős, nyugodt, szellemi egészség benyomását kelt. Ezt adja Urunk azoknak, akik bizalmas viszonyba kerülnek vele.
465. dicséret: Szelíd szemed, Úr Jézus…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu