Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 42. részének 16. verse:
Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. A sötétséget világossággá változtatom előttük, a rögös utat simává. Ezeket a dolgokat véghezviszem, nem mulasztom el.
Charles Haddon Spurgeon gondolatai:
Gondoljuk csak el: Ő, a végtelenül dicsőséges Úr – mint a vakok vezetője. Micsoda határtalan együttérzés van ebben! A vak ember nem képes megtalálni az olyan utat, amelyet nem ismer. Még ha ismeri is az utat, akkor is nehezen tud menni rajta; de egy ismeretlen úton vezető nélkül nem tud járni. Természet szerint valamennyien vakok vagyunk, az üdvösség útját nem találjuk meg, csak ha az Úr rávezet bennünket. Ő vezérel mindaddig, amíg elérünk hozzá, hogy azután megnyissa szemünket. Mindnyájan vakok vagyunk a jövőnket illetően is: nem látjuk előre még azt sem, hogy egy óra múlva mi lesz velünk. Az Úr Jézus azonban vezet bennünket egészen utunk végéig. Áldott legyen az Ő neve!
Mi nem sejtjük, hogyan érkezhet szabadulás a számunkra. Az Úr azonban tudja, és vezet bennünket, amíg meg nem menekültünk minden veszedelemtől. Boldogok azok, akik a jó Pásztor kezébe teszik a kezüket, és teljesen rábízzák útjukat és önmagukat is. Az Úr mindvégig vezeti őket, és amikor végül hazaérnek a dicsőség honába és végigtekintenek majd az úton, amelyen Isten vezette őket, szívből jövő, őszinte hálaének tör majd ki belőlük nagy jótevőjük dicséretére.
Uram, vezess ma engem is, szegény vak gyermekedet a te utadon, mert én nem ismerem a helyes utat!
462. dicséret: Csak vezess, Uram, végig…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu