Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 4. részének 25-26. versei:
25, Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
26, Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek.
Simon Attila lelkipásztor (Tamásváralja) gondolatai:
Sokan a Jézus Krisztussal való találkozást valami nem mindennapi eseménynek képzelik el, és mégis itt arról olvasunk, hogy egy hétköznapi találkozás közben zajlik a beszélgetés. A samáriai nő a déli órában vízért megy a kúthoz, Jézus az utazás közben elfárad, leül pihenni, a tanítványok pedig elmennek ennivalót venni a városba. Mindenki teszi a dolgát, végzi a feladatát.
Jézus inni kér, azaz kezdeményezi a beszélgetést. Előkerülnek olyan kérdések, amelyek ma is sok gondot okoznak a felebaráti együttélésben. Ki kivel barátkozhat, ki tiszteli helyesen az Istent, titkok vagy hibák, amelyek kizárnak a közösségből, élethelyzetek nyomorúsága, amelyek mellett elmennek az emberek. Jézus azonban mindezt szóba hozza. Beszélni akar róla, mert amiről nem beszélünk, az bennünk ragad, s mindaz, ami belénk szorul; megmérgezi a nyugodt, békés életet, amelyet Isten minden embernek adni akar. Csakhogy a “kényes” kérdéseket legtöbbször nem akarjuk megbeszélni senkivel, még Jézussal sem. Amikor a samáriai asszonynak kényelmetlenné kezd válni a beszélgetés, rögtön témát vált. Jézus egy darabig hagyja, hogy így teljen a találkozás és a beszélgetés, ám közben megpróbálja rávezetni az asszonyt, hogy Isten közel van az emberekhez, tenni akar értük és ezt az asszony is tudja. Ő maga vallja be, hogy lesz majd segítség, eljön a Messiás, lesz szabadulás a nyomorúságos helyzetből. Jézus azonban pontosít, amikor azt mondja; már itt vagyok, veled beszélek. Ezt kell nekünk a mindennapokban meglátni: nem lesz, hanem van segítség. Krisztus így akar beszélgetni velünk. Mi így akarjuk? Hagyjuk!
312. dicséret: Várj ember szíve készen…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu