Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: Ézsaiás könyve 35. részének 7. verse:
Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem.
Oswald Chambers gondolatai:
Először látunk, aztán jön a megvalósulás. Amikor rájövünk, hogy bár látásunk valódi, mégsem lett még valósággá bennünk, akkor tör elő a Sátán kísértéseivel, mi pedig hajlamosak vagyunk arra, hogy kijelentsük: nincs értelme tovább mennünk. A látás megvalósulása helyett a megaláztatás völgyébe jutottunk.
“Nem színarany az élet,
De föld mélyéből ásott durva vas;
A sors csapásai kikalapálták
S átformálták használható eszközzé.”
Isten látást ad nekünk, aztán levisz a mélységbe, hogy a látásnak megfelelő formára kalapáljon. Ez a mély völgy az a hely, ahol sokan elcsüggednek és engednek a kísértésnek. Minden látás valósággá válik, ha van türelmünk kivárni. Gondold meg, hogy Istennek végtelen sok ideje van. Ő sohasem siet. Mi mindig lázas hajszában vagyunk. A látás dicsőségének fényében tovább végezzük dolgainkat, de a látás még nem valóság bennünk. Erre Isten levisz a mély völgybe, átvisz tüzeken és vízbe merít, hogy kalapácsa alatt formát ölthessünk, míg eljutunk odáig, hogy ránk bízhatja az igazi valóságot. Amióta a látást megláttuk, isten mindig munkában volt, hogy remekbe önthessen. Mi pedig újra meg újra kibújunk keze alól és igyekszünk saját alakunkra formálni magunkat.
A látás nem légvár, hanem annak meglátása, amivé Isten szeretne tenni téged. Engedd magad feltenni a korongra, hogy forgathasson, amint neki tetszik; és amilyen bizonyos, hogy Isten Isten, te pedig te vagy, éppolyan bizonyos az is, hogy a látás szerint kiformál. Ne veszítsd el bátorságodat ez alatt az eljárás alatt. Ha kaptál valaha látást Istentől, akárhogy igyekszel megelégedni alacsonyabb szinvonallal, Isten nem engedi meg soha, hogy ott maradj.
265. dicséret: Hagyjad az Úr Istenre…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu