Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 5. részének 41. verse:
És a ki téged egy mérföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.
Oswald Chambers gondolatai:
Urunk tanítását összefoglalva kiderül, hogy nekünk lehetetlen a tőle kívánt kapcsolatban élnünk vele, hacsak nem végzett bennünk természetfeletti munkát. Jézus Krisztus azt kívánja, hogy még zokon se vegye – elfojtva se legyen neheztelés tanítványa szívében, amikor zsarnokságba ütközik és igazságtalanság éri. Nincs az a lelkesedés, amely megállhatna azokban a feszültségekben, amelyekbe Jézus Krisztus helyezi bele szolgáját, egyes-egyedül a vele való személyes kapcsolat állja ki a próbáját, ami után csak ezt az egy célt látjuk: Isten számára vagyok itt, oda küldhet, ahova akar. Minden más elsötétedhet, de a Jézus Krisztussal való kapcsolatunk soha. A Hegyi beszéd nem eszményi elgondolás, hanem annak a leírása, mi történik bennem akkor, amikor Jézus Krisztus megváltoztatta adottságaimat és az Övéhez hasonlóvá tette. Jézus Krisztus az egyetlen, aki be tudja tölteni a Hegyi beszédet.
Ha Jézus tanítványai akarunk lenni, akkor csak természetfeletti úton lehetünk azokká; addig, amíg nekifeszülünk annak, hogy Jézus tanítványai legyünk, bizonyosak lehetünk benne, hogy nem vagyunk azok. “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket…” (János 15,16). Így kezd bennünk munkálkodni Isten kegyelme. Olyan szorosság ez, amiből nem tudunk kiszabadulni. Isten természetfeletti kegyelme vonz minket, és soha nem tudjuk kinyomozni, hol kezdi el. Az Úr az embert természetfeletti úton teszi tanítvánnyá. Nem épít természetes képességekre. Isten nem olyat kér tőlünk, ami könnyű a természetünknek. Csak azt kéri, amire kegyelme tett alkalmassá minket; és ezen az úton mindig a kereszthez jutunk el.
239. dicséret: Úr Jézus hozzád kiáltok…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu