Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A példabeszédek könyve 14. részének 12. verse:
Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.
Werner Gitt gondolatai:
Van egy nagyon elterjedt, de téves felfogás, amely szerint végül is minden vallás célba visz. Ezt a gondolatot dolgozza fel Lessing a “Bölcs Náthán” című darabjában. A híres “gyűrű-példázat”-ban egy keresztyén, egy zsidó és egy muzulmán beszélgetése azt a hitet kelti, hogy végső soron minden vallásnak ugyanaz a megmentő ereje van.
Egy félrevezető példázat. Valamennyi vallás egyenlővé tételét a következő képben is megpróbálták kifejezni. Eszerint Isten egy magas hegy csúcsán lakik, az emberek pedig ugyanennek a hegynek a lábánál élnek, Az emberek különböző irányból igyekeznek megmászni a hegyet, hogy így jussanak el Istenhez. Sok úton próbálkoznak. Valaki a buddhizmus útján próbálkozik, más valaki az iszlám útján, mások például a hinduizmus útján indulnak el. Sokféle lehetőséget próbálnak ki. Egy megfigyelő jóakaratú toleranciával azt mondja: nincs jelentősége annak, hogy a hegy melyik oldalán próbálja meg valaki a feljutást. Egyszer majd a hegy csúcsán mindannyian találkoznak. Igaz-e ez a kép? Vajon a valóságot ábrázolja-e? Hogy a képnél maradjunk, Isten minderre azt mondja: nincs ember, aki ezt a hegyet a maga erejéből meg tudná mászni, akármelyik helyről is indul neki. “Isten … megközelíthetetlen világosságban lakik” (1Tim 6,16). Ezért Isten maga kerekedett fel, és Jézusban leszállt hozzánk, a hegy lábához. Találóan mondja Őróla Lukács 1,78-79.: “Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény magasságából; hogy világítson azoknak, akik a sötétségben, a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.”
Ha volna olyan vallás, amely megmenthetne minket, akkor ezt Isten nekünk megmondta volna. Erről azonban sehol sem olvasunk a Bibliában. Ezzel szemben a Biblia a különböző vallások kultikus cselekményeit és tárgyak imádását bálványimádásnak és varázslásnak nevezi. A bálványimádásnál a láthatatlan, élő Isten helyét emberek, vagy állatok ábrázolása, vagy csillagok foglalják el, (5Mózes 4,16-19). Isten azonban nem adja dicsőségét egyetlen bálványnak sem (Ézsaiás 42,8), ezért mindenféle bálványimádást elítél. “Mert semmik ők mindannyian, semmit sem érnek tetteik! A bálványok csak olyanok, mint a puszta szél.”
(Ézsaiás 41,29)
Valamennyi vallás tehát csupán csillogó délibáb az elveszett emberiség pusztaságában. A szomjazón sem segít egy forrás kényszerképzete. Ugyanígy pusztulásba vezet az ember képzeletszüleményével szemben tanúsított tolerancia. “Van út, amely egyenesnek látszik az ember előtt, de végül a halálba vezet.” (Péld 14,12)
301. dicséret: Új világosság jelenék…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu