Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 20. részének 19-21. versei:
19, Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!
20, És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.
21, Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképpen küldelek titeket.
John R. W. Stott gondolatai: Hinni Jézusban: Jézus feltámadása 4. részletek)
Lukács evangélista, akiről köztudott, hogy mennyire pontos és lelkiismeretes történész volt, azt írja, hogy a Feltámadásnak „sok bizonyítéka” van.
Mik ezek a bizonyítékok?
4, A tanítványok megváltoztak
A feltámadásnak talán a tanítványokban bekövetkezett gyökeres változás a legerősebb bizonyítéka, mégpedig azért, mert teljesen mesterkéletlen. Önmagukra nem hívják fel a figyelmet úgy, ahogyan rámutatnak az üres sírra, az érintetlen leplekre és az Úrra, akit láttak. A változás enélkül is szembeszökő. Az evangéliumok lapjain szereplő tanítványok a Cselekedetek könyvében új emberek. Krisztus halála csüggetegen, csalódottan és csaknem kétségbeesetten hagyta őket. A Cselekedetek könyvében viszont azt látjuk, hogy még az életüket is kockára teszik az Úr Jézus Krisztus nevéért, és szinte feje tetejére állítják a világot.
Mi okozta ezt a változást? Mivel magyarázható megújult hitük, bátor fellépésük, örömük és szeretetük? Kétségtelen, hogy részben pünkösddel, a Szentlélek eljövetelével. A Szentlélek viszont csak Jézus feltámadása és mennybemenetele után jött el. Úgy tűnik, a feltámadás hatalmas erkölcsi és szellemi erőket szabadított fel. Erre két kimagasló példa van.
Az első Simon Péter. Háromszor is megtagadja Urát. Úgy esküdözik és átkozódik, mintha soha nem élt volna Jézus befolyása alatt. Utána kimegy és keserves sírásra fakad. Jézus halála után a többiekkel együtt van ugyan a felső szobában, ahová bezárkóznak a „zsidóktól való félelmükben”, de teljesen kedveszegett.
Ha azonban egy-két oldallal tovább lapozunk Bibliánkban, azt látjuk, hogy ott áll, alighanem ugyanaz előtt a jeruzsálemi ház előtt, amelyben az a bizonyos felső szoba volt, és olyan nagy bátorsággal és hatalommal szól a tömeghez, hogy háromezer ember elfogadja Krisztust és megkeresztelkedik. Ha pedig tovább olvassuk a Cselekedetek könyvét, azt látjuk, hogy szembeszáll még a Szanhedrinnel is, azzal a testülettel, amely Jézust halálra ítélte, és örül, hogy méltónak találtatik arra, hogy szenvedjen Jézus nevéért. Később egy börtöncellában látjuk, ahol nyugodtan alszik a tervezett kivégzése előtti utolsó éjszakáján.
Simon Péter új ember. A futóhomokot elfújta a szél, és nevéhez méltóan most már igazi kőszikla. Minek köszönhető ez a változás?
Vagy nézzük Jakabot, aki később vezető szerepet töltött be a jeruzsálemi gyülekezetben. Ő az Úr testvéreinek egyike, akikről az evangéliumokban azt olvassuk, hogy nem hittek Jézusban. „Testvérei sem hittek benne.” A Cselekedetek könyvének első fejezetében viszont azt látjuk, hogy Lukács őket is megemlíti, amikor felsorolja az összegyűlt tanítványokat. Jakab ekkor már nyilvánvalóan hívő. Minek köszönhető ez a változás? Mi győzte meg őt? A megoldást talán a Korinthusiakhoz írt első levélben olvashatjuk, ahol Pál, felsorolva azokat, akik látták a feltámadott Jézust, hozzáteszi: „megjelent Jakabnak”.
A feltámadás volt az a tényező, amely Péter félelmét bátorsággá és Jakab kétkedését hitté formálta át. A feltámadásnak köszönhető, hogy a szombatnapot a vasárnap váltotta fel, és ez tette a zsidók „maradékát” a hívők gyülekezetévé, keresztyén egyházzá. A feltámadás változtatta a farizeus Sault Pál apostollá, ezért hagyott fel a keresztyének üldözésével, és kezdte el Jézust hirdetni.
471. dicséret: Fel barátim, drága Jézus zászlaja alá…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu