Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János evangéliuma 20. részének 3-8. versei:
3, Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
4, Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
5, És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
6, Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.
7, És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.
8, Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
John R. W. Stott gondolatai: Hinni Jézusban: Jézus feltámadása 2. részletek)
Lukács evangélista, akiről köztudott, hogy mennyire pontos és lelkiismeretes történész volt, azt írja, hogy a Feltámadásnak „sok bizonyítéka” van.
Mik ezek a bizonyítékok?
2, A gyolcs érintetlen volt.
Feltűnő, hogy azok a történetek, amelyek beszámolnak Krisztus testének eltűnéséről, azt is megemlítik, hogy a testet borító gyolcs nem tűnt el. Különös hangsúlyt helyez erre a tényre János evangélista, aki azon a drámai húsvét hajnalon Péterrel együtt futott a sírhoz. Beszámolója (20,1-20) magán viseli a szemtanú leírásának félreismerhetetlen jegyeit. János megelőzte Pétert és előbb odaért a sírhoz, de azonkívül, hogy benézett a sírüregbe, nem tett semmit, amíg meg nem érkezett Péter is, aki viszont bement a sírba. „Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek érkezett a sírhoz, és látott, és hitt.” A kérdés tehát az, mit látott, ami hitet ébresztett benne. A történet alapján igen valószínű, hogy nemcsak azt, hogy a test nem volt ott, hanem azt is, hogy a gyolcs még mindig ott volt, főként pedig azt, hogy egyáltalán nem volt megbolygatva.
Most pedig képzeljük el, hogy ott voltunk a sírboltban, amikor Jézus feltámadt! Vajon mit láttunk volna? Talán azt, hogy Jézus egyszer csak megmozdul, ásít egyet, kinyújtózkodik és felkel? Nem! Ő nem ebbe az életbe tért vissza. Nem önkívületi állapotból ébredt fel, hanem meghalt, és feltámadt. Feltámadt, nem pedig feléledt. Hitünk szerint a halál kapuján át csodálatos módon teljesen új létezési formába lépett át. Mit láttunk volna tehát, ha ott lettünk volna? Egyszer csak azt vettük volna észre, hogy a test eltűnt! A szó szoros értelmében „elpárolgott”, átalakult valami újjá, valami mássá, valami csodálatossá. Egyszerűen elillant a gyolcson keresztül, ahogy később át tudott menni zárt ajtókon is, és a gyolcsot érintetlenül és majdnem változatlanul hagyta. Majdnem, de nem teljesen! A gyolcs – tekintettel arra, hogy mintegy ötven kiló illatszer volt a rétegei között – most, hogy a test már nem volt benne, összeesett, és laposan feküdt ott.
Az a tény, hogy a halotti leplek ott maradtak, és a tanítványok látták azokat, fontos bizonyítéka a feltámadásnak. János evangélista elmondja, hogy Mária Magdaléna, miután hírt vitt Péternek és Jánosnak, visszatért a sírhoz, és a sírboltba behajolva „látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb a Jézus teste feküdt, az egyik fejtől, a másik meg lábtól.” Ez feltehetőleg azt jelenti, hogy a kőlapon ültek, és közöttük voltak a gyolcsok. Mind Máté, mind Márk evangélista elmondja még, hogy az egyik angyal így szólt: „Nincsen itt, mert feltámadott, a mint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, a hol feküdt vala az Úr.” (Máté 28,6)Az utalás arra a helyre, ahol Jézus feküdt, valamint az angyalok elhelyezkedése és szavai arra engednek következtetni, hogy a feltámadásnak a tanítványok számára nemcsak az volt a bizonyítéka, hogy a test nem volt ott, hanem, hogy a halotti leplek hogyan helyezkedtek el.
356. dicséret: Felvirradt áldott szép napunk…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu