Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 14. részének 27. verse:
De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!
Suenens bíboros gondolatai:
Egy éjszaka tűz pusztított a városban. Az emberek mentették magukat, hozzátartozóikat és értékeiket. Mindegyik szülő azon igyekezett, hogy a lángok közül kimentsék gyermekeiket. Az egyik ház már teljesen lángokban állott, amikor az édesapa összeszámolva család tagjait, rémülten vette észre, hogy hatéves kisfiuk hiányzik. A kisfiú, aki az emeleten aludt, későn hallotta meg a kiáltozást és a félrevert harangokat. A gyermek rémülten a még sértetlen erkélyre rohant, és onnét kezdett rimánkodni:
– Segítség, segítség!
Apja már éppen az égő ház ajtaja felé rohant, abban reménykedve, hogy áttörhet a sűrű füstön és lángokon. Akkor meghallotta fia hangját és látta, hogy a lángok még nem érték el az erkélyt; odafutott és felkiáltott:
– Itt vagyok kisfiam, ugorj le az erkélyről!
A kisfiú megijedt, mert semmit sem látott maga körül, csak füstöt és lángot.
– Édesapám, nem látlak! Hova ugorjak?
– Ugorj csak bátran! – válaszolt az apa. Én látlak téged, és ez elég.
Kovács Imre: Fohász a mélyből
Aki zuhant már mélyre, az tudja, mi a mélység,
A világtalan érti, hogy mit jelent: sötétség.
A tévelyedett vágyik hazavezérlő útra.
Akinek nincsen lába, járni szeretne, futna.
Vén sejti, mi az élet, nem aki fiatal még.
Csak a tékozló tudja, mi az atyai hajlék.
462. dicséret: Csak vezess Uram végig…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu