Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 11. részének 25.b verse:
…”Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek”
John R. W. Stott lelkipásztor gondolatai:
Az Igének, a keresztnek és a Léleknek megkülönböztetett helye van a gondolkodásunkban. Letérdelünk az Atya Isten elé, előttünk a nyitott Bibliával, hangsúlyozottan nem azért, mert bibliaimádók vagyunk, hanem mert alázatosan arra vágyunk, hogy halljuk Isten szavát. Képzeletben letérdelünk a megfeszített és feltámadott Úr lábához (például amikor a megterített Úr asztalához járulunk), mert alázatosan vágyunk arra, hogy teljes és ingyenes megbocsátást nyerjünk, amelyet csak Ő adhat. Letérdelünk a Szentlélek elé is, mert alázatosan vágyunk arra, hogy megkérjük: töltse be ürességünket és érlelje meg gyümölcseit az életünkben.
A Biblia nélkül sűrű sötétségben tapogatóznánk és botladoznánk. A kereszt nélkül a bűn és elidegenedés mély vizeiben fuldokolnánk, irgalom nélkül, megváltás nélkül, bűnbocsánat és reménység nélkül. A bennünk lakó Lélek nélkül a bennünk lakó bűn, saját szánalmas erőfeszítéseink, és ezért a szüntelen kudarcok áldozatai lennénk.
Így értjük meg, hogy miért állította elénk Jézus példaként egy gyermek alázatát:
„Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: Ki a nagyobb a mennyek országában? Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” (Máté 18, 1-4)
Sok embert meghökkentenek a gyermek „alázatára” vonatkozó utalások. Hiszen mi azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek általában nem alázatosak, hanem makacsak és büszkék. Jézus tehát nem a gyermekek jellemére vagy viselkedésére utalt, hanem a helyzetükre. Ami egy gyermeké, azt mind kapta, és amit tud, azt mind tanították neki. Ezért joggal hívhatjuk őket „függő helyzetben lévőnek”. Éppen úgy, ahogyan a gyermekek mindenben a szüleiktől függenek, úgy függünk mi is mindenben Istentől.
Egy alkalommal Jézus ezt mondta: „Abban az időben megszólalt Jézus, és ezt mondta: Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek” (Máté 11,25). Ez nem a tudás elvetése. Sokkal inkább annak elismeréséről van szó, hogy Isten elrejtőzik az önteltek elől, és csak a „csecsemőknek” (ezt jelenti szó szerint az itt használt kifejezés) jelenti ki magát, vagyis azoknak, akik őszintén és alázatosan közelítenek hozzá.
225. dicséret: Nagy hálát adjunk az Atya Istennek…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu