Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Pál apostolnak a Thesszalonika-beliekhez írt első levele 5. részének 17. verse:
Szüntelenül imádkozzatok.
Alice Odell lelkipásztor (Leicester, Anglia) gondolatai:
Viharos tengeren hányódott a kis hajó. A matrózok minden erejüket megfeszítve küzdöttek a hullámokkal. Ahogy a vihar egyre vadabb lett, az egyik utas megkérdezte a kapitánytól, hogy mit lehet még tenni. Ő azt válaszolta:
– Most már csak imádkozni lehet.
– Hát ekkora bajban vagyunk már? – kérdezte a remegő utas.
Sokan azt gondolják, hogy imádságra csak akkor van szükség, mikor minden egyéb próbálkozás csődöt mondott. Pedig az imádság ennél sokkal gazdagabb; egy állandó, élő kapcsolat Istennel. Dániel számára az imádkozás olyan része volt az életének, amelyet semmilyen körülmények között el nem mulasztott volna. Jézus arra tanít, hogy az igaz imádság mindennapi beszélgetés szerető Istenünkkkel. Az imádságban megköszönjük Istennek szeretetét, bűneink bocsánatát, elébe hozzuk embertársaink és a magunk szükségeit, bízva abban, hogy Isten a legjobbat cselekszi számunkra. Figyelünk arra, mit üzen Isten számunkra és megpihenünk a jelenlétében. Az ilyen imádkozás Istennel egy szoros és személyes kapcsolatot alakít ki. Amikor az élet viharai gyűlnek fejünk fölé, akkor magától értetődően Istenhez tudunk fordulni.
Szerető Urunk, kérünk segíts, hogy imádságaink ne formalitások legyenek, hanem a Veled való közösség gazdag megtapasztalása.
239. dicséret: Úr Jézus hozzád kiáltok…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu