Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 4. részének 16. verse:
És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
Raymond H. Owen lelkipásztor (Texas, USA) gondolatai:
Egy híres orvos a következő megjegyzést tette tanítványainak: „Mi orvosok egyre gyakrabban pihenést írunk fel a betegeinknek. Sok esetben ez nem egyéb, mint az elhanyagolt vasárnapok helyrehozása.” Emberi lényünk csodálatos teremtmény. Teljességünk szellemünk, testünk és lelkünk együttes függvénye. Mindhárom figyelmet kíván, és ha elhanyagoljuk őket, működési zavar áll be. Ez leginkább a lelkünkre érvényes.
Elhanyagoljuk szellemünket, és az értelmi képességeink sorvadni kezdenek. Ha testünket hanyagoljuk el; kaput nyitunk a betegségeknek. Nem vesszük tudomásul lelkünk Isten iránti igényét, és életünk rokkan meg. Ha az Isten által elrendelt vasárnapot pihenésre, lelki elmélyülésre és Isten dicsőítésére használjuk, életünk megújul, és lelkünk megerősödik. Ha ezt nem tesszük, egy idő után meg kell fizetnünk az árát. Isten rendelte el a vasárnapot. Bízzunk bölcsességében, engedelmeskedjünk neki, és Isten megújítja testünket, szellemünket, lelkünket.
Urunk, világosítsd meg előttünk a vasárnapi csendesség életbevágó fontosságát.
395. dicséret: Isten szívén megpihenve…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu