Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Máté evangéliuma 6. részének 26, 28. és 30. versei:
26, Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
28, Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak.
30, Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?
John R.W. Stott lelkipásztor gondolatai:
Jézus a madarak példájával szemlélteti Istennek az ételről, a virágokéval pedig az öltözetről való gondoskodását. A „nézzétek” és „figyeljétek” felszólításokkal akarta elérni, hogy elgondokozzunk Isten, irányunkban tanúsított gondviselő törődéséről. Történetesen én is lelkes madárfigyelő vagyok gyerekkorom óta. Tudom, hogy sokan meglehetősen különc időtöltésnek tartják a madarak figyelését és a hozzám hasonló embereket leereszkedő mosollyal kezelik. Én azonban bibliai indokokra, pontosabban felsőbb parancsra hivatkozom. A „Nézzétek meg az égi madarakat” felszólítást így is lehetne fordítani: Figyeljétek meg a madarakat! Ha figyelemmel kísérjük a madarak és a növények életét (így is kell tennünk, hiszen Mesterünk is érzékenyen reagált a körülötte levő világra), akkor mi is meglátjuk, hogy bár „nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket”. Ha ez így van, hát nem bízhatunk-e abban, hogy bennünket is táplál és felruház? Hiszen még a mező füvét is öltözteti, pedig az: „ma van, és holnap a kemencébe vetik”.
Ahogy Luther Márton írja elbűvölően: „Látjátok; a madarakat teszi meg oktatóinkká és nevelőinkké. Örök szégyen marad számunkra, hogy az evangéliumban egy gyámoltalan veréb válik olyan teológussá, aki prédikációjával kioktatja a legbölcsebb embert is. Amikor a csalogány énekét halljátok, kiváló prédikációt hallotok.”
A vers szerint pedig:
Vörösbegy szól a verébnek:
Mit nem adnék, hogyha tudnám,
Az emberek mért aggódnak
Annyit, én bizony már unnám!
Vörösbegynek mond a veréb:
Biz azokat csak szánhatjuk,
Az az oka, semmi egyéb,
A mennyekben nincsen Atyjuk.
Akármilyen kedvesek is ezek a sorok, mégsem fedik teljesen Jézus tanítását. Ő ugyanis nem mondta, hogy a madaraknak van mennyei Atyjuk, azt viszont igen, hogy nekünk van, és ha a Teremtő gondoskodik teremtményeiről, akkor mennyivel inkább gondoskodik az Atya a gyermekeiről.
158. dicséret: Hagyjad az Úr Istenre… (a régi énekeskönyvben: 265. dicséret)
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu