Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Apostolok cselekedetei 26. részének 15. verse:
Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.
Oswald Chambers gondolatai:
“Rajtam volt erős keze, hogy tanítson engem” (Ézs. 8,11). Ha az Úr beszél, akkor nincs kibúvó, mert szava úgy hat ránk, hogy rabul ejti egész értelmünket. Szólott-e már az Úr valaha egyenesen neked? Ha igen, akkor nem érthetted félre: olyan bensőséges türelemmel szólt, mégpedig a neked legérthetőbb nyelven, nem a füleden, hanem életkörülményeiden keresztül.
Istennek szét kell rombolnia saját meggyőződésünkbe vetett erős bizakodásunkat. – ‘Tudom már, ezt kell tennem!’ Ilyenkor csendül fel Isten hangja és lesújtva ismerjük fel tudatlanságunk mélységét. Az mutatja, mennyire nem ismerjük Őt, ahogyan neki szolgálni akarunk. Nem az Ő Szellemében szolgálunk neki, megsebezzük Őt ha érte ügyvédkedünk, igényeit pedig a Sátán szellemében ferdén értelmezzük. Szavaink helyesen hangzanak, de az ellenség szelleme van bennünk. “Megdorgálá őket mondván: Nem tudjátok, minémű lélek van ti bennetek” (Lukács 9,55). A Korinthus-beliekhez írt első levél 13. része írja le, hogy milyen a mi Urunk Szelleme.
Nem üldöztem-e Jézust azzal, hogy túlbuzgó elhatározásomban a magam módján szolgáltam neki? Ha úgy érzem: a kötelességemet teljesítettem, és mégis megsértettem Őt, akkor biztos lehetek benne, hogy nem az volt a dolgom, mert nem az Ő szelíd, csendes Szellemét erősítette meg bennem, hanem az önelégültség szellemét. Azt képzeljük, hogy minden kellemetlen dolog kötelességünk. De mi köze van ennek Urunk Szelleméhez?
“Hogy teljesítsem a Te akaratodat: ezt kedvelem, én Istenem” (Zsolt. 40.9)
40. zsoltár: Várván vártam a felséges Urat…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu