Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 65. zsoltár
Zsoltárok könyve, 65. zsoltár 3-4. versei:
3, Oh, könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test,
4, Bűneim erőt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.
Református énekeskönyv, 65. zsoltár 1-2 versei:
A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret,
Fogadást tésznek néked itten, tisztelvén tégedet,
Mert kérésüket a híveknek meghallod kegyesen,
Azért tehozzád az emberek jönnek mindenünnen.
Rajtam a bűn elhatalmazék, terhelvén engemet,
De nagy volta kegyességednek eltörli vétkünket.
Boldog, akit te elválasztál, fogadván házadba,
Hogy előtted nagy buzgósággal járjon tornácodba.
Erdei-Árva István lelkipásztor (Szamoskóród) gondolatai:
Gyakran elcsodálkozunk Isten irántunk való szeretetén és irgalmán, hogy képes lehajolni hozzánk, porszemnyi emberekhez. Meghallgatja imádságainkat, amelyeket legtöbb esetben csak végső elkeseredésünkben mondunk el, ha pedig imáink meghallgatásra kerülnek és Isten kiszabadít a reménytelennek tűnő mélységből, akkor igen ritkán tudunk a könyörgéshez hasonló buzgósággal hálát adni. Pedig a tény, hogy Isten “könyörgést meghallgató”, már önmagában is csoda. Hát nem csoda az életünkben, hogy amikor minden emberi igyekezet csődöt mond, akkor Isten új utat mutat? Isten valódi nagysága abban is megmutatkozik, hogy nagysága és méltósága ellenére gyöngéd szeretettel hajol le hozzánk.
Különösen nagy jelentősége van ennek, amikor ráébredek, hogy “bűneim erőt vettek rajtam”. Nem arról van szó, hogy még küzdök, elestem és újra talpra állok, hanem véglegesen legyőzött és beszennyezett a bűn. Ugyan kinek lenne kedve az ilyen emberhez lehajolni és segítségére sietni? Sajnos túlságosan is jellemez minket, hogy előbb ítélünk meg valakit, mint hogy megszületne bennünk a segítség szándéka. Hogy ez másként legyen, kérjük mi is Istentől: “Hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!”
65. zsoltár: A Sionnak hegyén, Úr Isten…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu