Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: János apostol első levele 1. részének 8,10. versei:
8, Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk.
10, Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincsen mi bennünk.
John R. W. Stott gondolatai:
Ahhoz, hogy belássuk a bűn egyetemességét, nincs szükség külön mennyei kinyilatkoztatásra, hiszen a bűn valóságával nap mint nap szembetaláljuk magunkat. Vegyünk csak kézbe egy újságot, vagy lapozzunk bele egy történelemkönyvbe! Nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy példát találjunk a bűnre, sőt még a saját otthonunkból sem kell kimozdulnunk! Elég csak önmagunkba nézni. Maga a törvényhozás is azért vált szükségessé, mert az emberekben nem lehet megbízni, hogy ügyeiket becsületesen és önérdek nélkül intézzék. Az ún. “civilizált” társadalom igen sok intézményére nem volna szükség, ha nem létezne bűn. Az ígéret nem elég, szerződésre van szükség. Az ajtó nem elég, zár, sőt lakat kell rá. A közlekedési járműveken a viteldíj megszabása nem elég: jegyre és ellenőrre is szükség van. A törvények és rendszabályok nem elegendőek, rendőrségre van szükség azok érvényre juttatásához. Mindezek és még sok minden, amihez annyira hozzászoktunk, hogy létüket már egész természetesnek vesszük, egyes-egyedül a bűn miatt váltak szükségessé. Nem bízhatunk meg embertársainkban. Védekeznünk kell ellenük. Ilyen az emberi természet.
De mi is a bűn? Egyetemes hatása nyilvánvaló, de milyen a természete? A Biblia több szót használ a bűn fogalmának meghatározására. Ezeket két kategóriába sorolhatjuk attól függően, hogy aktív vétségről, vagy passzív mulasztásról van szó. A bűn kihágás, a törvény megszegése, a törvénnyel való szembehelyezkedés. Akár a passzív, akár az aktív szemléletet vesszük, mindkét esetben azt látjuk, hogy van egy bizonyos erkölcsi norma. Ez az az eszményi szint, amelyet az ember áthág, megszeg; “A ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” (Jakab 4,17). “Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség”. (1János 3,4)
A Biblia elismeri, hogy különböző emberi normák léteznek. A zsidók a mózesi törvényt igyekszenek betartani. A pogányok a lelkiismeret törvénye szerint élnek. Mindegyikről elmondható azonban, hogy nem érik el a maguk elé kitűzött színvonalat. Mind a zsidók, mind a pogányok megszegik saját törvényeiket. Ez a helyzet velünk is. Mi vajon milyen erkölcsi normához tartjuk magunkat? A mózesi törvényhez? Vagy a jézusi törvényhez? Vagy talán ahhoz a mércéhez próbáljuk életünket igazítani, amelyet környezetünktől vettünk át, vagy egyszerűen arra igyekszünk, hogy tisztességesen éljünk? A buddhisták a nemes “nyolcszoros ösvényt” tartják szem előtt, a mohamedánok vallási tanításuk öt pillérére próbálják életüket felépíteni. De akármi is legyen a mércénk, a tény az, hogy nem sikerül megfelelnünk annak. Saját törvényünk ítél el bennünket.
14. zsoltár: A bolond így szól az ő szívében…
Áldás, békesség: Hegedűs Lóránt
A kép forrása:
hvg.hu