Kedves Testvérek!
Mai újszövetségi igénk: Lukács evangéliuma 6. részének 20-23. versei:
20, Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: Boldogok vagytok, szegények, mert tiétek az Isten országa.
21, Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert majd megelégíttettek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok.
22, Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek, és amikor kiközösítenek, gyaláznak benneteket, és kitörlik neveteket mint gonosz nevet, az Emberfiáért.
23, Örüljetek azon a napon, és ujjongjatok! Íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben…
John Stott gondolatai:
A boldogmondások szemléletes képet festenek Krisztus tanítványairól. Látjuk őket, amint Isten előtt térdre hullva elismerik lelki szegénységüket és siránkoznak felette. Ezért szelídek és gyengédek mindenkihez. A becsületesség arra kötelezi őket, hogy ugyanolyannak látszódjanak az emberek előtt, mint amilyenek Isten színe előtt. Mivel éheznek és szomjaznak az igazságra, nem törődnek bele bűnös mivoltukba, és arra törekednek, hogy növekedjenek jóságban és kegyelemben.
Majd a világban, az emberek között látjuk őket. Istennel való kapcsolatuk nem távolítja el őket a társadalomtól, nem szigetelik el magukat a világ fájdalmától. Éppen ellenkezőleg, az élet sűrűjébe vetik magukat és irgalmasok azokkal, akiket a harag és a bűn sújt. Átlátszóan tiszták minden megnyilvánulásukban, és mint béketeremtők mások épülésére szolgálnak. Ennek ellenére buzgalmukat hála helyett többnyire ellenségeskedés fogadja: gyalázzák, bántalmazzák és üldözik őket, mert igazságban járnak és közösséget vállalnak Krisztussal.
Ilyenek tehát a „boldogok”: kedvesek Isten előtt, és emberileg is kiteljesednek.
Jézus értékrendje és mércéi szöges ellentétben állnak a világ által elfogadottakkal. A világ nem a szegényt, hanem a gazdag embert tartja áldottnak anyagi és lelki vonatkozásban egyaránt. A világ nem a bűneit mélységesen megbánó és elsirató, hanem a gondtalan és sikeres embert tartja boldognak; nem a szelídeket és az alázatosakat, hanem az erőseket és a pimaszokat; nem az éhezőket, hanem a jóllakottakat, azokat, akik a maguk dolgával törődnek, nem pedig azokat, akik még mások terheit is magukra vállalják, és jó cselekedeteikkel, irgalmassággal és béketeremtéssel töltik drága idejüket. Azokat nevezik boldognak, akik számára a cél szentesíti az eszközt, nem pedig a tiszta szívűeket, akik nem hajlandók feladni becsületességüket; a magabiztosakat és a népszerűeket, akiknek minden könnyen megy, nem pedig az üldözést szenvedőket.
A bibliai hit alapja az emberi értékrend átértékelése. Az Írás Istenének útjai gyökeresen különböznek az ember útjaitól. Mert Isten felmagasztalja az alázatost és megalázza a kevélyt, az elsőket utolsóvá, az utolsókat pedig elsővé teszi, úrként bánik a szolgával, a gazdagot azonban üres kézzel küldi el, és a szelídeket teszi meg örököseinek. A világ kultúrája és Krisztus ellen-kultúrája kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. Jézus azokat magasztalja fel, akiken a világ szánakozik, és azokat nevezi boldognak, akiket a világ kitaszított.
112. zsoltár: Boldog az ember, ki az Istent…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu