Kedves Testvérek!
Mai ószövetségi igénk: A 92. zsoltár 2. verse:
Milyen jó hálát adni az Úrnak, és zengeni neved dicséretét, ó Felséges.
Kay Gephard Zeidan lelkipásztor (Beirut, Libanon) gondolatai:
Mint fiatal gyermekeket, arra tanítanak, hogy udvariasak legyünk, mondjuk azt, hogy „kérem szépen”, „köszönöm szépen”, „bocsánatot kérek”, addig , amíg ezek beidegződött szokásainkká válnak. Hasonlóképpen kell Istennel szemben is viselkednünk, akinek egész lényünket köszönhetjük. Mégis, az élet rohanásában természetesnek vesszük Isten áldásait. Talán már úgy érezzük, hogy ezekre az áldásokra jogunk van. Milyen helytelen is ez a gondolkodás! Néha még túl büszkék is leszünk elért eredményeinkre, azt gondolva, hogy minden sikerünket a saját erőfeszítésünknek köszönhetünk. Pedig amik vagyunk, és amivé leszünk, mind Isten ajándéka. Isten az, Aki kegyelemmel és bölcsen elhatározza, mire van szükségünk, és mi válik a legjobbá számunkra, még azelőtt, mielőtt mi rájövünk, mire is van szükségünk. Isten az, Aki megnyitja a kapukat, és képessé tesz minket a megfelelő cselekvésre. Isten is örül – ugyanúgy, mint ahogy mi – az őszintén mondott „kérem” vagy „köszönöm”-nek. Mikor volt utoljára, amikor köszönetet mondtál Isten áldásaiért az életedben?
Urunk, köszönjük megszámlálhatatlan áldásaidat, melyeket kegyelmedből adsz, nem érdemeinkért.
92. zsoltár: Ékes dolog dicsérni, Uram, Felségedet…
Áldás, békesség: Hegedűs Loránt
A kép forrása:
hvg.hu