„Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten” /Apostolok Cselekedetei 10: 34/

Mennyire más az Isten útja mint a mi utunk, és mennyire más az Isten gondolata, mint a mi gondolatunk.
Sokszor tapasztaljuk meg életünk folyamán, hogy a kegyesnek és szentnek gondolt helyről elutasítás és rosszindulat árad felénk, a világinak és profánnak gondolt helyről pedig megértés és jóakarat lesz osztályrészünk.
„Élt Caesareában egy Kornéliusz nevű férfi, az itáliai csapat századosa. Egész háza népével együtt kegyes és Istenfélő ember volt, aki sok alamizsnát osztogatott a népnek, és szüntelenül könyörgött Istenhez.”

Continue Reading →