„Aki meg akarja tartani az életét, az elveszti, aki pedig elveszti, az vissza fogja kapni” /Szent Lukács ev. 17:13/

Koltón először 1991 november havában jártam, hol a Máramaros bércei által ölelt mesés szépségű település nevét örökre beírta a világirodalom aranykönyvébe a költőkirály. A falu és az élet középpontja a református templom, annak kertjében pedig a Teleki kastély, hol hajszolt élete legszebb három hetét töltötte Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847 őszén.

Akkor ott elmondta a lelkipásztor, hogy korunknak is meg van a maga hétköznapi hőse, aki az ő jó presbitere Sebők Mihály bácsi, aki hatalmas áldozatot hozva rendezte be a Teleki kastély emeletén a Petőfi Múzeumot.
A Securitate persze éberen követte „bűnös hazaszeretetét,” „erős nacionalizmusát”, „olthatatlan Petőfi-rajongását”.

Continue Reading →