Magyar Testvéreim!
Koltón először 1991 november havában jártam, hol a Máramaros bércei által ölelt mesés szépségű település nevét örökre beírta a világirodalom aranykönyvébe a költőkirály. A falu és az élet középpontja a református templom, annak kertjében pedig a Teleki kastély, hol hajszolt élete legszebb három hetét töltötte Petőfi Sándor és Szendrey Júlia 1847 őszén.
Akkor ott elmondta a lelkipásztor, hogy korunknak is meg van a maga hétköznapi hőse, aki az ő jó presbitere Sebők Mihály bácsi, aki hatalmas áldozatot hozva rendezte be a Teleki kastély emeletén a Petőfi Múzeumot.
A Securitate persze éberen követte „bűnös hazaszeretetét,” „erős nacionalizmusát”, „olthatatlan Petőfi-rajongását”. Egy napon Nagybányán a megyeközpont rettegett secus pribékjei vették kezelésbe a lelkes, de már betegeskedő jó testvérünket. Reájuk nézett, és ezt mondta: „PETŐFI ÉL, ÖRÖKKÉ ÉLNI FOG MINDEN JÓ MAGYAR SZÍVÉBEN, ÉLJEN BÁRHOL A VILÁGON, EZT VÉSSÉK AZ ESZÜKBE!”1848 legkiválóbb fiai tudatában voltak annak, hogy a Szent Szövetség osztrák és orosz felei összevont politikai és katonai erővel fognak rátámadni a Magyar Királyságra.
Az arisztokrácia, a köznemesség, a reformkor leghaladóbb progresszív értelmisége, a manufaktúrák, az egyházak, a jobbágyság egy emberként állt Kossuth zászlaja alá.
Ilyen egységet soha máskor nem tudott felmutatni az ország népe, gondoljunk a nemzetiségekre is, hiszen az aradi 13 között legalább fele nem is magyar származású volt.
„Kinek drágább rongy élete, mint a haza becsülete” – írta Petőfi.
Súlyos, nehéz szavak, súlyos, nehéz döntések ezek. Az élet és halál dimenziói. A magyarság kész volt életét elveszteni, feláldozni a haza oltárán. Pedig az nekik is csak egy volt, a legdrágább.
Isten adta az életet, Isten az, aki megtart, és ha elhív, háza népe közé emel.
Sebők Mihály bácsi már régen halott, áldott Jézusunk és Koltó őrzi emlékeiben, jómagam a lelki beszélgetést és a kis somfaágat – mely védett lévén – kivételesen csak nekem adott, – mely alatt írta meg a világirodalom legnagyobb költője a világirodalom legszebb versét: Szeptember végén.
Petőfi Sándor – Bács Ferenc: A szabadsághoz – Hallgassuk meg a művet e kivételes nagyságú színművész előadásában!
Petőfi 1848 örök szimbóluma, Árpád népének, a Magyar Nemzet szabadságszeretetének, és folytonos szabadságharcának legfénylőbb csillaga. Valamennyi magyar település őrzi nevét.
El kell hozzá zarándokolni. Gyermekeinkkel, majd hittanos fiatalokkal felkerestünk minden fontos emlékhelyet, hogy eredeti helyszíneken járva értsék jobban versei üzenetét.
Térbeli végtelenség, időbeli örökkévalóság, értékbeli abszolútság, kozmikus egybetartozás, lelki katarzis, – a titkoknak új és új dimenziója.
A világ kincsei. Emlékezzünk azokra a dicső hazafiakra, akiknek most köszönhetjük, hogy élünk, és van hazánk, ha raboltan és csonkolva is.
Kormorán zenekar: A Költő visszatér – Hallgassuk meg a dalt!
Petőfi kortársa volt a fiatal jogász Bozzai Pál,akinek mindössze 23 év adatott e földi létben, ezt írta:
„Legyetek inkább halni készek véle, mint élni nélküle”
A tiszavasvári születésű Vasvári Pál történész-politikus volt, akinek mindössze 22 év adatott e földi létben, de megírta a legendás 12 pontot. Mit kíván a Magyar Nemzet?
Havasnagyfalu határában nyugszik, Körösfő templomának harangjai kondulnak naponta hős porai fölött.
„Én is ott járok a viharos események között, mint Plinius a Vezúv-hegy tűzokádásánál, s míg az utókorról gondoskodott, a lávatömeg őt eltemeté”
A Szózat zsenije Cegőtelkén Szent László emléke előtt tisztelgett, hol ma is áll egy 9,5 méter magas remekmű. A román törvények szerint 10 méter alatt kell lenni, ha magyar.
Petőfiről ezt írta Vörösmarty Mihály: ”A síkra magyarok! Fegyvert ragadjatok. Hazánkat újra meg kell váltani.”
Jókai Mór a Kőszívű ember fiai c. nagyszerű regényében hajt fejet a bátor hazafiak előtt, kik közzé ő is tartozott, hiszen halálra kereste Haynau 1850 után, Madách bújtatta el.
„Óh a bátrak, az erős idegzetű emberek nem tudják megítélni, mily óriási heroizmus kell ahhoz, mikor egy ideg gyönge ember elszánja magát, hogy odamenjen a veszély közé, mit az erősek kinevetnek, föl sem vesznek, de melynek jelenlététől a beteg kedély pokolbeli kínokat szenved.”
A magyar nyelv zsenije, Petőfi barátja Arany János ezt írta 1848. március 15. napjáról:
„A mi forradalmunk Pesten március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep: a szabadság ünnepe, ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait”.
Istennél nincs semmilyen tékozlás. Ismeri mindazok nevét, akik névvel vagy névtelenül elfeledve, de szolgáltak neki és a hazának. Sok virág szépsége észrevétlen, és illatát a puszta nyeli el.
Igénk szerint mély összefüggés van az érdem és a hála között. Az érdem ellenértéke a hála. De az ember nyomorúsága éppen az, hogy elválasztja, helytelenül kapcsolja.
Amikor elvesszük a hálát az érdemtől, a hálátlanság rút bűnébe esünk. Sokszor az érdemet magunknak tulajdonítjuk, a hálát pedig Istentől várjuk.
Káténk szerint is minden érdem és minden dicsőség Istené!
1848 legkiválóbb fiai tudatában voltak annak, hogy a Szent Szövetség osztrák és orosz felei összevont politikai és katonai erővel fognak rátámadni a Magyar Királyságra.
Az arisztokrácia, a köznemesség, a reformkor leghaladóbb progresszív értelmisége, a manufaktúrák, az egyházak, a jobbágyság egy emberként állt Kossuth zászlaja alá.
Ilyen egységet soha máskor nem tudott felmutatni az ország népe, gondoljunk a nemzetiségekre is, hiszen az aradi 13 között legalább fele nem is magyar származású volt.
Jókai Mór – Kárpátia zenekar: A haza minden előtt – Hallgassuk meg e nagyszerű dalt hőseink emlékére!
Kazinczy Lajos, Szacsvay Imre, Rulikowski Kázmér a maguk 29 – 30 – 22 elvesztett éveivel a világ szerint rossz oldalon álltak, hiszen nevük, végzettségük, vagyonuk révén kereshették volna az élet fényesebb oldalát. Azonban számukra megkérdőjelezhetetlen volt az értékrend, mely szerint éltek és haltak.
„Aki pedig elveszti, vissza fogja kapni” – tanítja Jézus. Ők máris halhatatlanok, az örök élet osztályrészei, mennyei polgárok a szentek közösségében.
Ilyen példaképeket kellene tanítani, filmet készíteni korunk kiégett nemzedéke számára.
„Azokról emlékezzünk, akik már nem tudták megélni ezt az estét”:
Illés legenda: Miért hagytuk, hogy így legyen – Hallgassuk meg dalt, mely alapmű!
tiszteletes úr
Debrecen-Józsa, 2020. március 14.
A képek forrásai:
felvidek.ma
siposottotibor.hu
hu.wikipedia.org