A gyülekezet: testvéri közösség. Akik Jézus Krisztusban hisznek, azok egymásnak testvérei, és ezt a testvériséget egy adott gyülekezet közösségében élik meg. A mai rideg világban szükségünk is van arra, hogy legyen egy közösség, ahol a megváltó Krisztus szeretetében újjászületve, mi is krisztusi szeretettel szerethetjük egymást. A krisztusi szeretetnek óriási kockázata van, mert a krisztusi szeretettel halálosan visszaélnek a világban. Van egy hely, a gyülekezet, ahol megtapasztalhatom a krisztusi szeretetet, és én is így szerethetem a másikat. A gyülekezetben ez a krisztusi szeretet járja át az intést, az egyetértést és az istentiszteletet is; hiszen itt van Isten köztünk.
A Biblia azt tanítja, hogy minden üdvösséget nyert ember kapott legalább egy ajándékot a Szentlélek által. „A kegyelmi ajándékokban ugyan különbségek vannak… A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele” (I. Kor. 12: 4-7)
Péter és János apostol ártatlanul szenved börtönt, mert meggyógyítottak a Templom-kapuban egy negyven éves, súlyosan mozgássérült sánta férfit.
Nagy lelki és fizikai teher, súlyos megpróbáltatás az, amikor valakit ártatlanul bebörtönöznek, szabadságában korlátozzák.
Gondoljunk Keresztelő Szent Jánosra, Jézus tanítványaira, az ősegyház hitvallóira.
1991 őszén három hónapot missziói szolgálatban töltöttem a Szilágyságban, és ott hallottam először szolgatársaimtól: „Kétféle lelkész van. Aki már ült, és aki majd ülni fog”.