A láthatatlanra és az örökkévalóra nézve az apostolt elfogja a honvágy az ő igazi hazája után, pedig szereti a földit is, de tudja, hogy az véges térben és időben. E megrabolt térben és szűkre szabott időben sötét árnyként nehezedik reánk a magyar októberek szomorú emléke.
Az aradi Golgota hervadása, a Corvin-köz vérbe-könnybe gázolt szabadságvágya ott dereng egy Paál László festményen. A 33 évet élt bolyongó székely lángész megkérdezte Barbizonban a festőkirályt: „Rövid már a hátralévő időm, mit fessek még meg Miska?” – Munkácsy Mihály hosszan nézte hajszolt barátja sírba zuhanó életét, erőt vett könnyein, majd ezt mondta: „Fesd meg a magyar októbereket, sorsokat, fájdalmakat. Fesd bele nyomorult sorsod, mindent fess bele, ami fáj neked, ami fáj nekünk”
Kedves Testvérek! Mai újszövetségi igénk a bibliaolvasó kalauz szerint: a Korinthusbeliekhez írt második levél 4. része. 1 Ezért tehát, mivel…
Isten kegyelmével dicsekedhetünk. Minden kegyelem. Ez a kegyelem éltet, ez a kegyelem üdvözít, ez a kegyelem teszi áldottan értelmessé és teljessé a földi életet, az Úr által „itt” kijelölt időben. Ez a kegyelem adja a hitet, és ez a kegyelem érleli a hitünket, ahogy telik földi életünk ideje, miközben egyre inkább belátjuk, hogy egyetlen lehetőségünk van: hűséggel tesszük az Úrtól kapott dolgunkat, miközben egyre inkább ráhagyatkozunk erre a megtartó, megváltó kegyelemre (12–14).
„Szerémség, Bánság, Bácska, a Tisza legszebbik folyása, az ország éléskamrája, magyarok hazája” – Az első nagy háború poklába a Monarchia rosszabbik fele rántotta bele az ezer éves Magyar Királyságot! 1914 őszén a Vajdaság eme kincses-házából elindult meghalni egy családból öt fiú! Egyik Krasznoszjarkban esett hadifogságba, majd onnan Vlagyivosztokba sodorta a front gonosz szele. Innen már Japán és Ausztrália partjai közelebb voltak, mint áldott Magyarország.
Jani biztosra vette, hogy soha nem látja többé munkába-gyászba rokkant drága szüleit, négy fiú testvérét, két nővérét.
Mit tudnak rólunk? Mit hangoztatnak rólunk? A mai, modern világban szinte mindent tudhatnak rólunk, ha akarnak. Mivel egyikünk sem tökéletes, sok gyengénket kinagyíthatják, ha az az érdekük egyeseknek. Éppen ezért, tisztességesnek kell lenni, és annak is kell látszani! Persze nincs az a modern technika, amely a felszínen túl belénk láthat. Csak Isten ismer minket igazán, bűneinket megbocsátja, de szív szerint alkalmassá tesz bennünket arra, hogy Őneki éljünk, hittel, szolgálóan hiteles élettel, tiszta és jó lelkiismerettel.
Sztefanászról és háza népéről ezt jegyzi fel az apostol az elköszönésekben: ők a szentek, a gyülekezet, a Krisztus ügye szolgálatára szánták magukat. Sztefanászt az apostol Akhája első termésének nevezi, vagyis egyike az első korinthusi keresztyéneknek, akit Pál apostol maga keresztelt meg (1,16). Sztefanász Fortunátusszal és Akhaikosszal együtt meglátogatta Pált Efezusban, és nagy örömöt szerzett neki, lelki felüdülést (17–18).