Pál tervezi, hogy ellátogat Korinthusba. Efezusból, a makedóniai gyülekezeteket meglátogatva szeretne eljutni az akhájai Korinthusba. Sőt, szeretne áttelelni ott, megerősíteni a gyülekezetet, és megerősödni általuk. De ezek csak emberi tervek. Az apostol alázattal hozzáteszi, hogy az Úr akarata és megtartó kegyelme szerint történik minden. Igen, ha az Úr megengedi, akkor lesz holnap. Reménységgel nézünk a holnapra, a jövőre, az örök élet távlatában; de mindig ma kell hitben élni, és ma kell a kegyelmet megragadva, az Úr szeretetére hagyatkozni (5–7).
Az apostol egy képpel szemlélteti a test feltámadásának csodáját. Ez először is azt jelenti, hogy a keresztyén üzenet lényegi része a test feltámadása. Jézus Krisztus feltámadott, mi is feltámadunk a halálból (15,20). Ez a feltámadás azonban konkrét: egész valónkban támadunk fel, a testünk is feltámad. Nem ez a test támad fel, amiben most vagyunk. Ez a test elrothad, mint ahogy az elvetett mag is elrothad (36). De kihajt belőle egy új mag, ami a neki megfelelő „testtel” rendelkezik; búzáé, vagy valami másé. A test feltámadása azt jelenti, hogy megőrizzük a „személyazonosságunkat”, konkrét testünk lesz a feltámadásban, amelyben itteni személyünk minden egyedi és megismételhetetlen teremtési csodáját magunkban hordozzuk (37–39).
Kis népeknek mindig és mindenütt azonos a sorsuk. Ha nagy népek szomszédságába kerülnek, vagy csatlós államokká kell válniok, vagy egyenlőtlen harcban elvérezniök, kis népek között mindig új háború és mindig új szövetséges.
Ebben az élethelyzetben, – az erdők rejtekében, a katakombák mélyében, a hegyek oltalmában – Luther szerint egy zsoltár olvasása vagy éneklése közben minden szenteknek a szívébe látsz. Boldog örvendezések, szívszaggató siralmak, zordon kilátások, keserű panaszok, bűn és halál rettenetes hatalma, kárhozat mélysége: ez az együttes ezerváltozatú orgonajátékként szól hozzánk. Éppen neked szól, és sokszor éppen úgy, ahogy te mondanád.
Nem tudok úgy lefeküdni, akármilyen fárasztó is volt egy nap, hogy az aznapi dolgaimat ne rakjam helyre, ne rendezzem el… Ezek közül egy sereg még nincs kész, de azzal, hogy az elintézendők közé tettem, már az Úr kegyelmes kezébe helyeztem azokat, a holnap Urára bíztam, egy időre rendben elengedtem, „rendeztem”, és így is az örökkévaló rend Urához kapcsolódtam. A rendetlenség a gonosz műve: halál és kárhozat. A teremtés és az újjáteremtés az élet Urának ajándéka. Ennek a rendnek kell tükröződni az egyházban, a gyülekezetben, az istentiszteleten is. „Épülés” csak rendben lehetséges (14,12). Ami szép és ékes, az egyben rendezett is. Aki igazán szép: az arányos, „szabályos”. Minden legyen egyszerre szép és rendezett, ihletett és értelmes, Lélekben eleven és mégis értelemmel követhetően józan.
Püspök urunk, Arany Jánosra emlékező igehirdetése Kedves Testvérek! Fejünket meghajtva az 1849. október 6-án kivégzett, áldott emlékű vértanúink; az aradi…