Mondja a legenda, mely több mint a történetírás, évezredek homálya, lidérces messze fénye őrzi nemzedékről-nemzedékre, és pásztortüzek népe örökíti apáról fiúra. Tőlük tudjuk, kik remeteként őrzik a Pilis klastromait, a Salvator-kápolna ékességét, Csaroda mosolygó apostolait.
Az Úr kiült a csíksomlyói dombra, és várt. Várt türelmesen, tudta, kikre kell várnia. Íme, egy elkésett, furcsa népcsoport közeledett a domb felé.
Mezítlábas kisfiú tarka tehenet vezetett kötélen. A tehén hátán egy kisleány ült, feje körül sokszínű virágkoszorú és ismeretlen nyelven dalolt.
A dal beleolvadt a tájba és feloldotta a magányt.