„A nagyenyedi Bethlen-Kollégium dísztermében a szószék fölött magasan, egyedül áll a Fejedelem képe.
Barabás Miklós világhírű festőművésznek idealizált, de lélekkel és lelki igazságokkal teljes alkotása.
Ahogy kisgyermekkoromban először megláttam ezt a képet, soha többé nem hagyott nyugodni.
A homlok sápadt fensége, a szemek sötét, mély ragyogása, és az arc királyi nyugodtsága fenséges méltóságot sugárzott.
Ezért töltöttem ifjúkoromban majdnem minden szabadidőmet azokon a helyeken, ahol Bethlen Gábor született, felnőtt, élt, munkálkodott, megfordult és meghalt.
Kezdettől fogva olyan élő és ható személyiségnek láttam őt, aki az emberi életerőnek és a magyar sorsnak és a lelki embernek egyik leggazdagabb, leghatékonyabb, legmaradandóbb hordozója és példája.”
Ha nem vigyázunk éberen arra, hogyan munkálkodik bennünk Isten Szelleme, akkor szellemi képmutatókká válunk. Látjuk, miben buknak el a többiek és ezt a meglátásunkat gúnyolódó kritikává torzítjuk, ahelyett, hogy imádkoznánk értük. Nem éles eszünk révén részesülünk kijelentésekben, hanem a Szentlélek közvetlen behatolása által; és ha nem ügyelünk arra, honnan jön a kijelentés, akkor a kritika gyűjtőhelyévé válunk, elfelejtjük, amit Isten mond: „… könyörögjön és az Isten életet ad annak, aki nem halálos bűnnel vétkezik.”
Kedves Testvérek! Szeretettel ajánlunk megtekintésre egy, az Ukrajna mai területéről menekültek megsegítésére rendezett jótékonysági koncertet, amelyen meghívott művészként kántorunk –…
ocskai István 1557-ben született Kolozsváron. Szülőháza Mátyás király szülőházától nem messze található, szülei itt Szapolyai János özvegyének, Izabella királynénak a fogságában voltak. Szabadulásuk után Bécsbe mentek, ahol édesapját Habsburg Ferdinánd a Magyar Kancellária titkárának nevezte ki, így Bocskai István a bécsi udvarban nevelkedett, Nádasdy Ferenccel együtt. Katonai, államigazgatási, politikai tudására itt tett szert. 1576-ban tért vissza Erdélybe, akkor, amikor Báthory Istvánt lengyel királlyá választották.
Károli Gáspár Nagykárolyban született 1529-ben. Iskoláit itt, majd Brassóban végezte, 27 éves korában kijutott a Wittenbergi Egyetemre. (az egyetem évkönyvében Caspar Carolus Pannonius néven szerepelt). Hazatérte után, 1562-ben Gönc városába került, a híres egri várkapitány – Dobó István – öccse támogatásával. Egy évre rá Gönc református prédikátora , később esperese lett.Nem sokkal később megválasztották a Kassa-völgyi egyházmegye szeniorává. Göncön, az ő vezetésével, 1566-ban tartott zsinaton fogadták el Kálvin Kátéját, ekkor tették le az alapjait a Tiszáninneni Református Egyházkerületnek.Méliusz Péterhez barátság fűzte, együtt tanultak Wittenbergben, majd az ő segítségével nyomtatta ki Debrecenben egy korai munkáját: „Két könyv minden országoknak és királyoknak, jó és gonosz szerencséjöknek okairól.” Ebben a mohácsi vész okait fejti ki; a magyar népre zúdult csapást vallási tévelygések, társadalmi és erkölcsi bűnök miatt Isten büntetésének tartja.