Kedves Testvérek! Mai újszövetségi igénk; Máté evangéliuma 17. részének 20. verse:Mert bizony mondom néktek: Ha akkora hitetek volna, mint a…
Látó szemét Jézus a szívére helyezi a hívő embernek, hogy vegye észre a világ elesettjeit, kicsinyeit, árváit.
Nimród Király örökében, Hunor-Magor példájában, Attila Király udvarában, Árpád Fejedelem önfeláldozó áldozatában, Szent István Király imáiban a szelíd szemű Úr Jézus békéje, bocsánata, kegyelme tükröződik vissza.
Mindnyájunknak vannak olyan pillanatai, amikor különbnek érezzük magunkat, mint máskor. Ilyenkor így szólunk: „Úgy érzem, hogy képes lennék mindenre; bárcsak mindig ilyen lehetnék!” Ezt senki sem kívánja tőlünk. Ezek a mély meglátások pillanatai, és így kell élnünk akkor is, amikor már nincs kedvünk hozzá. Sokan hasznavehetetlenek a hétköznapok világában, amikor nincsenek emelkedett lelkiállapotban. Hétköznapi életünket arra a színvonalra kell helyeznünk, amit emelkedett pillanatokban látunk meg.
Mikor elfog a félelem, nem tehetünk mást, minthogy imádkozunk Istenhez; de Urunknak joga van elvárni, hogy akik az Ő nevét segítségül hívják, bizakodva higgyenek benne. Isten elvárja gyermekeitől, hogy úgy bízzanak benne, hogy minden nehézség közepette egyedül Őreá hagyatkozzanak. Mi csak bizonyos határig bízunk Istenben, aztán visszatérünk azoknak az embereknek a kezdetleges, ijedtség-imádságaihoz, akik nem ismerik Őt.
Liszt Halálcsárdása egy oszét származású orosz zongoraművész előadásában (válaszul arra, hogy a Magyarországra akkreditált, az orosz kultúrát, így az orosz…