Ravasz László egykori püspökről jegyezték föl, hogy egyszer megkérdezte az egyik segédlelkészét: ha a Bibliának csak egy fejezetét vihetné magával egy távoli szigetre elolvasni, melyik lenne az? A segédlelkész hosszas gondolkodás után azt mondta: a Zsoltárok könyvét. A püspök bólintott s azt mondta: valóban a zsoltárok vigasztalódást adnak, de ő János evangéliumát választja. Annyira más és új adatokat szolgáltat, Jézus földi életét más aspektusból is megmutatja. A 17. rész is ilyen, amelyben Jézus főpapi imádságát olvashatjuk. Az Úr a halálra készül.
A 29 esztendős poeta angelus szólásra emelkedik: lélektől-lélekig, szívtől-szívig, zsenitől‑zsenikig szól a Tündérkert e csodás helyén az angyalok muzsikája kékben és aranyban:
„Fáj a földnek és fáj a napnak,
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar
nem tudja, mi a fájdalom”
(Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus)