Egy “mai példázat” (2022. június 18.)

Különös tíz év volt az, amellyel az a negyven kezdődött, amelyről az elmúlt hetekben, hónapokban annyi szó esett. Mi, akik átéltük, papok, prédikátorok, halványodó emlékezéssel, fel-felbukkanó képekkel gondolunk a messzi első negyedre. Szemünk akkor valamit lefényképezett, s lelkünk sajátos belső – olykor külső – parancs előhív egy-egy akkori felvételt, az jelenné válik és rácsodálkozunk: ez is, az is megesett, megeshetett velünk. Ez is volt? Pince-élet, romok, szirénák, futások, félelmek, éhség és olykor öröm: három krumpli felett. Csönd, újrakezdés. Ismét egy gyerek. Keresgélés: ki él s ki nem.

Continue Reading →

„Péter pedig Jánossal együtt reá tekintett, és azt mondta: »Nézz reánk!«” (Apostolok Cselekedetei 3:4)

Évtizeddel később Szent Pál apostol majd rendszerbe foglalta leveleiben, mely által maga is tanított, gyógyított és vigasztalt!
Történetünk szerint az első pünkösd után Jeruzsálemben vagyunk, hol a dicsőséges Templom Ékes‑kapuján tódulnak ki a gazdagok: papi fejedelmek, pénzarisztokraták, prozelita előkelőségek, akik elegáns mozdulattal kerülik ki és néznek át az elesett szegények között és fölött.
„A ragyogó zsinagóga intézményesen tenyészti és táplálja a kolduló ipart.” (Ravasz László püspök)
De íme feléjük tart két ismeretlen vidéki halász, ruhájukból ítélve galileaiak. Ezektől nem vár semmit az ott ülő béna koldus, csak megszokásból kér valamit.
Szent Péter apostol kimondja a fejedelmi szót: „Nézz reánk!”
„Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében járj!”

Continue Reading →