Ha Jézus tanítványaiként akarunk élni, meg kell emlékezünk arról, hogy minden nemes dolog nehéz. A keresztyén élet dicsőségesen nehéz, de az, hogy nehéz, nem bátortalanít el és roskaszt le minket, hanem arra serkent, hogy győzzünk. Olyan értékes-e nekünk Jézus Krisztus váltsága, hogy minden tőlünk telhetőt odaadunk azért, ami neki a legdrágább?
Élhet-e az ember Isten szava nélkül? Erre a kérdésre a válasz határozott NEM. Isten hozzánk intézett szava nélkül mi sötétségben és mélységben vergődünk csupán. A néma Isten élettelenséget, üres, jövő nélküli holnapot jelent. Ezért kiált a zsoltáríró: Ne fordulj el! Ne maradj néma! Ne számláltass a hitetlenek és gonosztevők közé! Hitünk csakis akkor lehet erős, ha minden egyes nap meghalljuk Isten szavát, biztatását és bátorítását. Sámuel próféta könyvében olvassuk: „…ritkaság volt az Úr igéje, nem volt látomás.” (1Sám 3,1).
Ebben nem lehet kétségünk. Az Úr félelme erényes szokásokat éleszt bennünk, és megakadályozza, hogy a bűn és az erkölcstelenség következtében elfecséreljük az életerőnket. A Krisztusba vetett hitből fakadó szent békesség nagy segítségünkre van, ha komoly betegségből gyógyulunk. Minden orvos örül, ha látja, hogy betege nyugodt és derűs. Az aggodalmaskodás megöl, az Istenbe vetett bizalom viszont felér a legjobb orvossággal.
A 6. fejezetben szereplő, Krisztust követő sokaság csalódott Jézusban. A fejezet elején arról olvasunk, hogy Jézus megvendégel ötezer férfit. Jóllakásig ehetnek az ingyen kenyérből, és még marad is. Az ilyen jellegű csodáknak hamar híre szokott menni. Érthető tehát, hogy ugrásszerűen megnő a Krisztus-követők száma, mert kapni szeretnének valami kézzelfogható, földi, testi ajándékot. Szeretnének megint jóllakásig enni az ingyen kenyérből.
Semmi csodálatos nincs az olyan dolgokban, amiket meg tudunk magyarázni; azok felett mi uralkodunk, egészen természetes tehát, hogy megpróbáljuk őket megmagyarázni. Az engedelmesség nem mindig természetes; és nem is mindig feltétlenül bűn az, ha nem engedelmeskedünk. Ha nem ismerjük el a parancsoló magasabb tekintélyét, akkor nincs az engedelmességnek erkölcsi értéke, Felszabadulás is lehet valaki számára, ha nem engedelmeskedik. Amikor egyik ember ezt mondja a másiknak: „Ezt kell tenned!” vagy „Csináld!”