A keresztyén munkásnak arra van a legnagyobb szüksége, hogy minduntalan szembenézzen Jézus Krisztussal. Ez nem könnyű, bármilyenek is keresztyén tapasztalataink. A harc nem a bűn, a nehézségek vagy a körülmények ellen folyik, hanem azért, mert olyan mértékben elmerülünk a munkába, hogy nem vagyunk készen mindig Jézus Krisztus elé állni. Egyedül erre van nagy szükségünk, nem arra, hogy hitünket vagy hitvallásunkat és használhatóságunk kérdését vizsgálgassuk, hanem, hogy Őrá nézzünk.
A Héber nyelvű Szentírásban a sheol szó 65-ször fordul elő, mely jelenti a pokolt és a sírt.
A Görög nyelvű Újszövetség fontos helye, mikor Péter apostol az Apostolok Cselekedeteiben így beszél:
„Isten ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak világában, és teste sem lát elmúlást.
Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.”
(Ap. Csel. 2:31-32)