Nagy tisztelettel közeledett Jézushoz, de Nikodémus szavai jellegzetesen tükrözik azt a vallásos félhitet, amivel azok szoktak beszélni Jézusról, akik valójában nem ismerik Őt. Ezek az emberek úgy beszélnek Jézusról, ahogyan Petőfi írt a Kárpátokról. “Tán csodállak, ám de nem szeretlek.” Nikodémus csodálta Jézus csodáit, de korántsem ismerte Őt. Nem véletlen, hogy ez a mondat: “ám de nem szeretlek” azzal kezdődik: “Mit nekem, te zordon Kárpátoknak…” Tamási Ábelje szerette a rengeteget, mert ismerte. Ő egészen másként viszonyult hozzá, és valahol itt van a különbség.