Amikor Pál visszanyerte szeme világát, lelki látást is kapott Jézus Krisztus személyéről és egész hátralévő életében és igehirdetéseiben nem akart tudni másról, mint Jézus Krisztusról: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről”. (1Korinthus 2,2)
Sok évszázados sorsos idők voltak azok, amikor életünk „Erős várunk” védő falai között teltek.
Kiváltképpen kölcsönös erőforrást tud jelenteni egy nagy családnak, egy nagy nemzetnek már a puszta valósága is.
Ha a próbás események alagútba hajszolják életünket, ott a végén a fény nem csupán a Nap, erős nemzet, hanem maga az óvó szeretet réve, Krisztus Urunk várakozása a kies parton.
A református hitvalló Arany János költőnk sorait foglaljuk fohászba világok pusztulásán:
„Drága kincs a hit, mely tűrni-remélni megtanít”