„Utaidat, Uram, ismertesd meg velem” (Zsoltárok Könyve 25:4)

„Szivemet hozzád emelem, és benned bízom Uram”
Ez az egyik leggyakrabban énekelt zsoltárversünk Szenczi Molnár Albert tudós reformátor atyánk fordításában és genfi dallamában.
Nekünk, még régi vágású templomos hitvallóknak megjelenik a boltívek évszázados ereje, az orgona hangjának méltósága, a padokat zsúfolva megtöltő jó magyarok tisztessége.
E költészet imádság, mely legbelülről fakad.
Az imádság áldása, hogy Istent megszólíthatjuk, miközben látjuk életünket, bűneinket, útkeresésünket.
Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.
A te nevedért Uram, bocsásd meg bűneinket, mert sok van.

Continue Reading →