Gyorsvonaton, hajón, repülőgépen vagy ligeti hintán, esetleg kezdő úszó létére a mélyvíz hátán érzi így magát az ember, mint Krisztus eme szavainak hallatára. Az a legerősebb ösztönös ellenkezésem az új helyzettel szemben – ahova juttat -, hogy szokatlan. Nem jól és nem is rosszul vagyok tőle, nem örülök, de nem is félek. Szédülök. Valami az énem legmélyén azt bizonyítja bennem; így a jó, így a legjobb, de minden, ami réteg a legalsó fölé rakódott a lelkemben az idők folyamán, mindenáron vissza akar zökkenni eddigi, mindennapos (bocsánat, de ez a hazugság ágál idebent, nem mondhatom másképp) „természetes” helyzetébe.