A vigasztalás Isten akarata.
Tudja, hogy népe vigasztalásra szorul, belelát az ember szívébe, amikor reménytelennek látszott a nép helyzete.
Látja a szívekben lévő igaz fájdalmat és gyászt, és jól tudja, hogy erre nincs emberi vigasztalás.
Amikor egy nemzet, egy ősi királyság földje temetővé lesz, amikor temetetlenül hevernek a holttestek, kik fölött károgó varjak keringenek.
„Unják a hullát, el – s vissza – röpülnek,
De az emberek meg nem csömörülnek.”
Amikor Isten meglátja népe szívében a szomorúságot és a csüggedést, nem marad tétlen.
Felébred atyai szívében az irgalom, és tesz valami csodálatosat.
Az egész világtörténelmet úgy irányítja, hogy népe számára szabadulást adjon.
Úgy vigasztalja meg népét, hogy segít is rajta.
Isten szívében szánalom van szenvedő gyermekeivel szemben.