Napi ige és zsoltár (2026. augusztus 6.)

Ó, milyen sok felesleges fogadalmat letesz a mai ember a történelem gyorsulásával egymásnak ellenkező hatalmak zászlaira és hányszor fel kellett esküdnie. De ez sokszor, totalitárius diktatúrák esetén kényszerűség volt és puszta életmentés, amit Isten jobban tudott, mint mi magunk. Aki azonban ezt isteni elköteleződéssel tette, istenítette a hatalmat és istentelenítette a maga számára az élő Istent, az halálosan vétkezett. Ezért: „Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.” 

Continue Reading →

„Eljön majd az idő, amikor mindezt elviszik Babilóniába” (Ézsaiás próféta könyve 39:6)

Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: „Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád?”
Ezékiás így felelt: „Messzi földről, Babilóniából jöttek hozzám.”
Ézsaiás így szólt: „Mit láttak a palotádban?”
Ezékiás így felelt: „Mindent láttak, ami csak a palotámban van, semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.”
Akkor így szólt Ézsaiás Ezékiáshoz: „Halld meg a Seregek Urának igéjét. Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babiloniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg.
Ezt mondja az Úr!
Utódaid közül is, akik tőled származnak, elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek Babilonia királyának a palotájában.”

VII. Gergely pápa és IV. Henrik német-római császár vitája, majd háborúskodása (1075) egyre súlyosabbá fajult.
A pápa az egyházi tisztségek vásárlása bűne miatt több német püspököt megfosztott méltóságától, valamint megtiltotta a világi invesztitúrát. Az akkor világ két legnagyobb ura és hatalma döntőbírónak az apostoli magyar királyt, Szent Lászlót kérték fel.
Vállalta e hálátlan szerepet, és habozás nélkül a pápa oldalára állt, neki adva igazat, bár katonailag IV. Henrik császártól függött.
Később egy apátnak írt levelében fájdalmas őszinteséggel tárta fel lelkét, hogy egy király döntéseinek meghozatalában maradhat-e bűntelen?

Continue Reading →