Péter első pünkösdi élményét Jeruzsálemben élte át, amikor prédikációjára 3000 ember tért meg. Néhány hónappal ezután Péter a Szentlélek új csodájában részesült, mégpedig egy pogány katonatisztnek, Kornéliusznak, szépen berendezett caesariai otthonában. Péternek ez a második pünkösdi élménye nem kevésbé jelentős, mint az első. Bár itt nem hatalmas sokaságról, csupán egy családi otthonban összejött kis közösségről volt szó. Ennek a második pünkösdi élménynek az a jelentősége, hogy itt a Szentlélek az ótestamentumi választott nép köréből kilépve pogányokat hív el a Krisztus útjára. Ezen aztán elámul Péter és vele együtt csodálkoznak társai is.
Első olvasásra az lep meg ebben a zsoltárban, hogy viharos, jajgató kitöréssel kezdődik, és az utolsó versben tükörsima és mély békességben pihen el. Olyan, mint amikor a delejtűt kimozdítják az állásából: minél nagyobb erővel mozdítják ki, annál riadtabban csapódik jobbra meg balra, de aztán belefogódzik a rááradó óriási erőbe, a Föld mágneses erejébe, és csendesen elpihen. Azt hiszem, hogy minden imádkozásnak, minden istentiszteletnek ez a rendeltetése és legszebb gyümölcse.
A haláltól és a pokoltól való megváltás nem végső célja Istennek. Ez túlságosan negatív. Isten szándéka, amikor adta az Ő Fiát, az volt, hogy az új életből jó cselekedetek fakadjanak.
Egy város rekonstrukciója a nyomortanyák lerombolásával kezdődik, de a munka célja az, hogy új házakat emeljenek. A szántóföldeket nem csupán azért szántják fel, hogy a gyomot elpusztítsák. Az új termés betakarítása a gazda célja. Ugyanígy, amikor Isten megváltó kegyelméről szólunk, nem elég az eltüntetett nyomorúságról beszélnünk. Mondanunk kell valamit arról az újdonságról is, mely megjelent. Isten nem csupán azért végezte el valamennyi megváltó munkáját, hogy kiragadjon minket a tűzből. Meg akar minket változtatni, hogy Krisztus képét viseljük.
Pünkösd szent ünnepét követő vasárnap Szentháromság vasárnapja az anyaszentegyház életében.
De hogyan is lehet e hit titkot?, misztériumot?, világot fenntartó erőt érteni, leírni, magyarázni?
Feleljük Lutherrel: „Mit bánom én, ha a bölcselet nem érti ezt! A Szentlélek nekem több, mint Arisztotelész és Platón.”
Énekeljük továbbra is hitből az 1736-ban Debrecenben kelt 174. sz. Dicséretig e hirdetés előtti énekünket, evezzünk vele a mélybe, és kezd csendesedni a víz.
Érdekes egy nagyhírű kultúrtörténésznek a második világháborút pár évvel megelőzően tett kijelentése: „Megszállott világban élünk. És mi tudjuk ezt. Senkit nem érintene váratlanul, ha az őrület egy nap őrjöngésbe váltana, melyből a szegény európai emberiség eltompultságba és megzavarodottságba hullana vissza, miközben még dübörögnek a gépek, de a szellem elköltözött. A jólét növelése, még nagyobb haladás, még több kultúra, technika, műveltség nem segíthet rajtunk. Ami igazán szükséges az egy belső megtisztulás. Az ember szellemi alkata kell, hogy megváltozzék. Új lelkiségre van szükség”. (Huizinga: A holnap árnyékában). Pedig akkor még nem volt atomkorszak.