„Áldjad, lelkem, az Urat” (Zsoltárok könyve 103:1)

Elérkezett pünkösd szent ünnepe, a Lélek kitöltetésének áldott ideje, az anyaszentegyház születésének évfordulója.
„Nézzétek, hogy tódulnak Jézus felé a lelkek már feltámadása utáni naptól kezdve”, – mondották a hatalmas Római Birodalom világból összefújt népei.

Péter apostol zokogja: „Te tudod Uram,hogy szeretlek.”
Tamás apostol sebeire nézve kiáltja: „Én Uram,én Istenem.”
Pál apostolhoz azért érkezett Anániás, hogy megteljen Szentlélekkel.
Érkeznek sorra az egyházba a nagy bizonyságtevők.
Szent Ágoston: „A hit azt jelenti, hogy az ember elhiszi amit még nem lát, Ennek a hitnek pedig az a jutalma, hogy látni fogja azt, amiben hisz.”
Assisi Szent Ferenc: „Előbb csináld azt, ami szükséges, utána azt, ami lehetséges, és máris azt fogod csinálni, ami lehetetlen.”
Luther Márton ágostai szerzetes, hittudós : „Isten szavának igazát, a szív a dalban éli át.”
Kálvin János jogász, hittudós: „Nincs olyan elvadult nép, melyben ne lakoznék az a meggyőződés, hogy van Isten.”

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. május 22.)

Amikor megbízunk Jézus látásában és hiszünk a szavának, nem teljes sötétségben mozgunk. Jézus örömhíre megfelel szívünk belső várakozásának; megfelel az Isten igazsága felé irányuló létünk belső fényének. Kétségtelen, mi mindenek előtt „másodkézből” vagyunk hívők. De Szent Tamásnak igaza van, amikor a hitet úgy írja le, mint folyamatot, mint belső utat, amikor azt mondja: „a hit fénye a látáshoz vezet”.

János evangéliuma többször is felkelti figyelmünket erre a folyamatra, például a szamáriai asszony epizódjában. Az asszony elmondja, hogy mi történt közte és Jézus között, s hogyan ismerte fel benne a Messiást: az Üdvözítő megnyitja számára az Istenhez vezető utat, és bevezeti önmaga – az élet forrása megismerésébe. És az asszony elmondja mindezt, és a városbeliek köréje gyűlnek, hogy hallgassák őt; hisznek Jézusban, „az asszony miatt”, tehát másodkézből hisznek. És meghívják Jézust, hogy maradjon náluk, és párbeszédet kezdenek vele.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. május 21.)

János a szeretet apostola, Péterrel és Jakab testvérével együtt a három oszlop-apostol között tartjuk számon. Péterrel és Andrással, szinte egy aktusban hívja el őket is tanítványaiul Jézus. Miközben halászhálóikat kötözgetik, így szól hozzájuk: „kövessetek engem és azt mívelem, hogy ezek után embereket halásszatok”. Pályájuk elején részesei a csodálatos halászat jézusi hatalmas ajándékának (Lukács 5,1-10), ami a Krisztus feltámadása után, némi változattal ismétlődik (János 21. rész). Személyiségük titkának, különösen a szeretet apostola jellem-alakulásának mélyéről és részleteiről külön elnevezésük beszél. „A mennydörgés fiainak” hívták őket társaik – heves igazságérzetükből fakadó kíméletlen ítélkezéseik miatt, melyek kimondásával épp úgy nem vártak egy percig sem, ahogyan a villámos ég nem halasztja későbbre a mennydörgések hangjait.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. május 20.)

Pál itt „szeretett fiának” nevezi Timóteust, másutt pedig azt mondja róla: „szeretett és hű gyermekem az Úrban” (1Kor 4,17); feltehetően azért, mert ő maga volt Timóteus megtérésének emberi eszköze. A korinthusiakat is azért nevezi szeretett gyermekeinek, mert „az evangélium által én vagyok a ti atyátok a Jézus Krisztusban” (1Kor 4,14-15). Úgy gondoljuk tehát, hogy amikor Pál első missziói útja során felkereste Lisztra városát, és ott hirdette az evangéliumot, Timóteus hallgatta és be is fogadta a jó hírt, így, amikor Pál néhány év múltán újra felkereste Lisztrát, a második missziós útján, „volt ott egy Timóteus nevű tanítvány”, aki már annyira előrehaladt a hit dolgában, hogy dicsérőleg szóltak róla az ottani testvérek.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. május 19.)

Nagy tömeg veszi körül a kaperneumi házat, ahol Jézus tanít. Egyszerre mozgolódás támad. Négy férfi hoz ágyastul egy gutaütöttet. Szeretnének bejutni Jézushoz, mert hisznek abban, hogy Jézus meggyógyítja beteg társukat. De az emberek nem nyitnak utat, hogy bejuthassanak. Senki sem akar elmulasztani semmit abból, ami odabent elhangzik. Az emberek nagyon önzők és kegyetlenek tudnak lenni. De a barátok szeretete megtalálja a Jézushoz vezető utat. Ha a sokaságon keresztül nem lehet Jézushoz férni, akkor megpróbálják a ház lapos tetején keresztül. Felviszik beteg társukat a külső lépcsőn a ház tetejére, felbontják azt, és az így keletkezett résen leeresztik a beteget Jézus elé. A hit ott is utat talál, ahol lehetetlennek látszik. A szeretet nem ismer akadályt.

Continue Reading →