Napi ige és dicséret (2026. május 18.)

Törvény alatt értjük Isten kijelentett erkölcsi akaratát, azokat a parancsolatokat, amelyekkel megtiltja, amit nem szabad tennünk és rendeli, amit tennünk kell. Ezeknek a parancsolatoknak a summája a Tízparancsolat. Tudjuk a Szentírásból, milyen csodálatos körülmények között adta ki ezt a törvényt az Isten s ebből is megláthatjuk: mekkora jelentőséget tulajdonít e parancsolatnak Ő.

Közelebbről nézve, azt kell látnunk, hogy a Tízparancsolat emberi világunknak éppen olyan alaptörvénye, mint a természeti világnak a nehézkedés, a vonzás és taszítás, vagy az atomok szerkezete. Vagyis: e törvények nélkül és e törvények ellenére nem lehetne emberi életet élni. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol az a törvény, hogy lopj, vagy pedig az, hogy ölj, ismét: paráználkodj! Még állati életet sem lehet elképzelni ilyen törvényekkel. Ha tehát a Tízparancsolatot summázzuk, mondhatjuk ezt: légy ember.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. május 16.)

Egy angyal érkezett a kertbe, ahol Jézus teste feküdt, elhengerítette a követ, és Jézus sírjába beáradt a friss levegő és hajnali fény. A síremlék többé nem üres kripta, vagy nem félelmetes hálóhely volt: inkább az életet hirdető hely, amely ragyogtatta az élő Isten dicsőségét. Többé nem sötét börtön, hanem a mennyei világosság átalakult forrása, hogy elsöpörje a halál árnyait. Jézus feltámadása teljesen megváltoztatta a sírt.

Continue Reading →

„Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Szent Pál apostol levele Rómába, 10:10)

A menny Isten lakóhelye, noha az nem szűkíthető le az általa teremtett láthatatlan világra, a szépséges és mélységes, kékséges és tündöklős mennyei világra, hiszen Őt az egek egei sem fogadhatják be (II. Krónika 2:5).
A menny minőségi élet, titok, boldog, maradéktalan örök élet.
A menny pontosan az az állapot, amelyet Isten a teremtés során az Ő eredeti gondolata szerint az Éden kertjében nekünk ajándékozott.
Az emberiség legnagyobb géniuszai, a kiváltságosok jutnak fel csak időnként rövid látogatásra, tapasztalat szerzésre, hogy visszatérve kiteljesíthessék életművüket.
Bolyai Farkas felment összegyűjteni a villámokat, Ludwig von Beethoven ellátogatott az Úr zsámolyához az Örömóda lekottázása előtt, Munkácsy Mihály pedig első kézből akarta tudni, hogy milyen érzés visszanézve feltámadottként élni.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. május 15.)

Régi feljegyzések szerint az őskeresztyén gyülekezetben már nagyszombat estéjén megkezdődött a Húsvét ünneplése. Imádsággal és énekléssel virrasztották át az egész éjszakát. Mikor aztán az égbolton felragyogtak a hajnal első sugarai, felzúgott az örömének; a nagy halleluja. A gyülekezet szent csókot váltott és így üdvözölte egymást: Feltámadott az Úr! Mire a válasz így hangzott: Bizonnyal feltámadott!

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. május 14.)

Keleti királyok, római hadvezérek és imperátorok egy-egy háború győzelmes befejezése után diadalmenetet tartottak. Elől mentek a poros és véres, de hős katonák, utánuk a legyőzött királyok, láncra vert seregek légiói, végül maga a hős, a triumfátor. amerre elvonult a menet, mindenütt megmozdultak az utcák, a falvak, a városok. Odatóduló embertömegek lepték el az utat s százezreknek volt egy egész életre szóló öröm és élmény, emlék és jutalom, hogy látták közelgetni testben a győztes hadvezért, elfogadták mosolyát, két kézzel szórt ajándékait és látták, amint eltűnik szemük elől önnön dicsősége porfellegében. Bár eltűnik szemük elől, tudták, hogy nem veszett el. Elfoglalta királyi trónusát, kezébe vette kormányzó pálcáját s most már övé az ország és ő egészen az országé. Győzelme javait és áldásait mindenkinek széjjel osztja, az általa szerzett dicsőség és szabadság egyenlőképpen mindenkié. Milyen jó, hogy akarata törvény, bölcsessége program, látása jövendő!

Continue Reading →