„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, hiszen a lelket nem tudják megölni” (Szent Máté apostol ev. 10:28)

„Az igaz vallás nem mélyhűtő, a doktrína pedig nem állandó, hanem gyarapodik és fejlődik, akár egy fa, amely mindig ugyanaz marad, de egyre nagyobbra növekszik,és egyre több gyümölcsöt terem, – foglalta össze Szent Ágoston szavaival Ferenc pápa az általa képviselt irány lényegét.
Az én népem szegény, és én is közéjük tartozom.
Mutassunk irgalmasságot, apostoli bátorságot és tartsuk nyitva az ajtókat mindenki előtt.
A magyar nyelvet Magyarországon kívül nem beszélik csak a mennyországban, mert egy örökkévalóság kell megtanulni.”

Európa és a világ vallási vezetői tiszteletteljes csodálkozással látják rendezvényeinket Eucharisztikus Konferencián, stadionokban, hol ökumenikus nyitottság, szép környezet, igényes felkészültség fogadja a vendégeket. Családok fontossága, nemzedékek szerepe, himnuszunk, melynek egyik forrása Zrinyi Miklós Szigeti veszedelme, költő-hadvezér, aki csak Magyarországért volt képes meghalni.

Az élet három legfontosabb alappillére: alkotni, örülni, szeretni: higgy, szeress, tudj!

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. február 28.)

A lopás azt jelenti, hogy elveszünk vagy visszatartunk valakitől valamit, ami az övé, vagy ami megilletné. De ez ellen a parancsolat ellen nemcsak akkor vétünk, ha pénzt, vagy más tulajdont elsajátítunk. Ide tartozik az adóbevallás elmulasztása, a csempészés a vámnál, az, ha nem dolgozzuk le rendesen a munkaidőt. Lopás az is, ha talált tárgyat csak úgy, minden további nélkül megtartunk. Amit a világ „lógásnak”, „potyázásnak” nevez, azt Isten lopásnak minősíti. Ha valaki túldolgoztatja beosztottait vagy alacsonyabb fizetést ad nekik, mint ami megilletné őket, vét ez ellen a parancsolat ellen. Alighanem kevés olyan ember van közöttünk, akinek következetesen és lelkiismeretesen becsületes az élete minden területen.

Continue Reading →

Napi ige és zsoltár (2026. február 27.

Isten tervez, majd szól és alkot. A teremtés minden alkotása gondosan kitervelt, meghatározott célra irányul, ez a cél a „jó”. Legnyilvánvalóbb ez az ember teremtésénél. „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek neki segítőtársat, hozzá illőt” (1Mózes 2,18). A magános élet nem jó. A férfi és nő közös életére, a házasságra vonatkozó isteni megállapítás viszont: „jó”, sőt „igen jó”.

Mi az a jó, amit Isten a házasságban adott s amit a házasság mértékévé is tett?

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. február 26.)

A száradt kezű ember története (mai igeszakaszunk) mind üdvtörténeti beágyazottságában, mind fenyegető (!) ünnepi keretében, valamint krisztusi gyógyító eseményének árnyalatosságában világokat tár fel előttünk a sötétség pokoli és a világosság mennyei birodalmából. Ezért is érdemes rá figyelnünk.

– Az üdvtörténeti beágyazottság szerint itt Isten önfeláldozóan éltető dicsősége helyett egy törvényeskedő álisten kíméletlen presztízse uralkodik a farizeusok fanatizmusában. Ha Ő azt mondja: „semmi dolgot ne tégy szombatnapon” (4. parancsolat), akkor nemcsak munkálkodni, de segíteni és menteni sem szabad ezen az ünnepen. A presztízs több a szeretetnél és elnyel minden dicsőséget.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. február 25.)

Jézus Krisztus irántunk való szeretete – mi is az? Csak egy szó, vagy már megtapasztaltuk? Csak aki megtapasztalta, az tudja a másikat ezzel a szeretettel viszontszeretni. Jézus szeretete olyan szeretet, amely az örökkévalóságból jön, és az örökkévalóságra irányul. Nem ragaszkodik földi dolgokhoz, hanem védőn átölel minket azért, mert örökkévalónak kell lennünk. Nem engedi, hogy akadályozzák, mert ez a szeretet Isten örök hűsége irántunk. Jézus szeretete az a szeretet, amely nem riad vissza semmilyen fájdalomtól, lemondástól, szenvedéstől akkor, ha az a másiknak segít. Ez az a szeretet, amellyel Ő egyedül önmagunk miatt szeretett minket, és ezért vette magára e földön az emberek megvetését és gyűlöletét, és halt meg a kereszten.

Continue Reading →