„Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt” /Jób könyve 2:11/

A hit az élet lelke. Minél közelebb vagyok Istenhez, annál több bennem a hit és az élet, az éltető Lélek.
Az Atyának kegyelme, Krisztus Urunknak áldó szeretete a Szent Lélek munkájának teljességében lesz egészen nyilvánvaló. A teremtés, megváltás, megszentelődés eme szent hármas oltárán a Szentháromság dogmája és mégis életet, életigazságot és életszentséget ábrázol ki.
A Szentlélek ott ragyog a teremtett Mindenség fölött, és feladja a nagy kérdést a 18 éves Bolyai Jánosnak, a valaha élt legnagyobb lángésznek, hogy a párhuzamosak találkoznak-e a végtelenben? De hol végződik a végtelen?

Continue Reading →

Makó Ferenc levele

Minden héten azonos időpontban rákattintok az interneten keresztül egy írásra. Már hatodik esztendeje. Egy idő után – nem vettem észre, csak keresek valamit és eleinte nem tudtam rájönni, hogy mit. Az írás az, ami nem csak bibliai, vagy más vallási tudományt hordoz, hanem egyetemleges, mindent átfogó és kristálytiszta. Nem kell várni a lábjegyzetet hozzá.

Continue Reading →

„Embergyilkos volt kezdettől fogva, és nem állt meg az igazságban, mert nincs benne igazság.” /Szent János ev. 8:44/

Egy, a facebookon gyakran tapasztalható jelenség késztetett írásra. Az ember bizony sok esetben csak az orráig lát. Hamar magáévá tesz gondolatokat, és hamar kiálltja világgá átgondolatlanul az okosnak hitt bölcsességet.
Így terjeszt aztán a vallásról, a hitről olyan tényeket, amit ha végig gondolna, és mögé látna az álságos facebook-bölcsességnek, mosolyogva mondaná:
„Távozz tőlem Sátán …” (Szent Máté evangéliuma, 16:23)

Continue Reading →

„Megteltek mind Szentlélekkel” /Apostolok Cselekedeti 2:4/

Az Apostolok Cselekedeti könyv szerzője Szent Lukács evangélista, a jól képzett kiváló orvos, az alapos és nagy műveltségű történész, de mikor írni kezdi páratlan gazdag művét érzi, hogy falakba ütközik. Leírhatatlan, kibeszélhetetlen, érthetetlen esemény-sorozat leírására vállalkozik. Nem talál reá szavakat.
A csodákkal mindig így vagyunk. Olvassuk Bolyai János leírását a tér véges és mégis táguló valóságáról, nézzük Munkácsy Mihály tündöklő képeit és várjuk, hogy szereplői mozduljanak a vásznon, hallgatjuk Beregszászi Olga énekét, és elhagyjuk a valóságot.

Continue Reading →

„Ahova pedig én megyek, oda tudjátok az utat” /Szent János apostol evangéliuma 14:4/

A húsvétot követő hatodik vasárnap mennybemenetel és pünkösd közötti a várakozó egyház vasárnapja. Ez a vasárnap annak az ígéretnek a jegyében telik, hogy eljön a Vigasztaló. Nevét a 27. Zsoltár 7. versétől kölcsönözte: „Halld meg Uram hangomat, hívlak. Irgalmazz nékem, hallgass meg engem.” Exaudi! Hallgass meg!

Continue Reading →