Napi ige és zsoltár (2026. augusztus 24.)

A bűn miatt felborult egyensúlyú világban, ahol az erős felemészti a gyengét, Isten határozottan a gyenge mellé áll. Mi mindent tesz a védelmére?

Először: Kijelentése, Igéje szakadatlanul a szegényt, a gyengét, a nyomorultat védi. A Szentírás örök propaganda-irat az elnyomottak és kizsákmányoltak mellett, a legnagyobb vádlevél a hatalmaskodók, zsarnokok és uzsorások ellen. Olvasd, tanuld, hirdesd!

Erkölcsi világrendjét úgy építette meg, hogy az a gyengét védi az erőssel szemben, mert védi a jogot a hatalommal, a szabadságot az elnyomással szemben, a szeretetet a gyűlölettel szemben, s ezeket az alaptörvényeket megtagadni csak nyilvánvaló hazugsággal, árulással, lázadással lehet, ez pedig az égre kiált.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. augusztus 22.)

Ez azt jelenti, hogy a mennyben már nem lesznek problémáink és akadályaink fizikai vagy testi korlátozottságok miatt. El tudod képzelni? A nyomorék, a beteg, elsorvadt testek erősek, szépek, elevenek lesznek.

Egyszer volt egy özvegyasszony, aki fiával együtt egy nyomorúságos padlásszobában lakott. Évekkel azelőtt, szülei akarata ellenére ment férjhez és idegen országba költözött.

A férfiról kiderült, hogy felelőtlen és hűtlen, s néhány év múlva meghalt, anélkül, hogy bármit is hagyott volna feleségére és gyermekére. Igen-igen nagy nehézségekbe került, hogy az elemi – az élethez legszükségesebb – dolgokat is összekaparja.

A legboldogabb idők azok voltak a gyermek életében, amikor anyja a karjába vette, s beszélt neki a régi hazában az apai házról. Beszélt a füves pázsitról, a nemes fákról, a vadvirágokról, a szép képekről, a finom ennivalókról.

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. augusztus 21.)

A gyógyulások gyakran csöndben, Jézussal való bizalmas együttlét közben történnek. Igazi, mély gyógyulás gyakran történik úgy, hogy egyszer négyszemközt maradunk Jézussal.

Jézus a vakot kiviszi a falun kívülre. Kettesben marad vele, de a beteg még nem lát. „Azután szemére köpve rátette kezét”. – Jézus közvetlen kapcsolatot vesz fel a beteggel: érezze azt, hogy Ő jelen van.

A gyógyulás második mozzanata gyakran  az, hogy egyszer csak érzed: most megérintett! Lehet egy Igén keresztül, lehet, hogy lényed gyökerében. Szinte összerándulsz tőle. Megérint. Szíven talál. Azután Jézus „megkérdezte tőle…” – Kérdez is! Jézus kérdez. Sokszor kérdezett már tőled is valamit. Lehet, hogy emberen keresztül. „Látsz-e valamit? – Az felnézett és így szólt: Úgy látom az embereket, mintha fákat látnék, amint járkálnak.”

Continue Reading →

Napi ige és dicséret (2026. augusztus 20.)

A mai alkalom hálaadó ünnep. Magyar keresztyénként egyszerre adunk hálát Istennek a hazáért és a kenyérért. Azért, hogy nemzetként otthonunk, helyünk lehet ezen a földön, van országunk, hazánk. És azért is, hogy e földi kereteken belül lehet életünk, Isten gondviselő kegyelmét tapasztalhatjuk.

Nem valami rózsaszín ködbe vesző, a tökéletesség illúzióját kivetítő ábrándozás ez. Tudjuk, tapasztaljuk, hogy hazánkban ma is vannak politikai feszültségek, társadalmi igazságtalanságok, emberi gonoszság és gyarlóság. Vannak anyagi nehézségek, mindennapi gondok, régóta tartó aszály. Ezeknek ellenére a mai ünnepen mégis meg lehet látni a nincseken, hiányokon túl a gazdagságot, a megajándékozottságot, a próbák között a megtartatás csodáját, s mindezekben a minket szerető, hozzánk – minden hűtlenségünk ellenére – hűséges Istent! Hálára nyitott szívvel érthetjük meg az ige mai üzenetét is: Isten nekünk adta a Földet lakóhelyül, táplálékul, de a teremtettség nem lehet a miénk a Teremtő Mennyei Atya nélkül!

Continue Reading →

„Nyisd fel szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” (Zsoltárok könyve 119: 18)

„Mindig a zsoltáros imájával veszem kezembe a Szentírást, mert a király szava hatalmas (Prédikátor 8:4), nem az én gyarló, esendő és múló királyságom, hanem az Úr szava, aki Királyok Királya, uralmának nincs vége” – imádkozta Esztergomban Szent István király, a Turul-nemzetség őrzője és az Árpád-ház örököse.
A hit önmagát igazolja. Boldog, hősies kockázat, ahol a következmény bizonyságot tesz az előfeltételeiről.
Péter apostol látta Jézust a tengeren járni, és hívó szavára ő is kilépett a hajóból.
A tengeren-járás csodája igazolta a tengeren járó képének valóságát.
Szent István tudta, hogy olyan súlyú feladat tornyosul előtte, amelyhez képest a tengeren -járás csupán délutáni szabadidős hobbi.

Continue Reading →