Mindig voltak a világon olyan kivételes, öt talentummal megáldott vagy megvert sorsú emberek, akik megkísérelték a lehetetlent.
Amire addig senki nem gondolt, mert heroikus gondokhoz héroszok szükségesek, belőlük pedig kevés terem.
Teremtő géniusz a végtelenből tájékozódik, ahová mindig is tartozott.
Akik meghallják Isten szomorú panaszát, mert egyre többen „cserélik le” a Mammonra
Akik meghallják Isten népének megszűnő hitvallását
Akik meghallják a teremtett világ utolsó sóhaját kimúlása előtt
Akik meghallják a történelem veszteseinek keserves számkivetettségét
Akik meghallják a sietve siratók sírását
Mind a próféták, mind a zsoltárírók tudnak arról és számolnak azzal, hogy az Úr csodákat tesz.
Csoda a természet folyása.
Ismerjük az Úrnak a népünk történetében tett csodáit, látható és világos beavatkozását sorsuk irányításában.
Magyarország egész léte és története Isten teremtő csodája.
A csoda fogalmát a „pala mofét” szavakkal jelöli a héber szöveg, ez a legszellemibb a csoda fogalmai közül.
A csodákról szóló elbeszélések alapját valódi események képezik.
A csodákat nem az ember cselekszi, hanem az Úr adja.
Isten népe életében mindig akkor kerülnek előtérbe a csodák, amikor döntések ideje van.
A csodákról szóló elbeszélések egyben hitvallások az Úrjelenlevő és munkálkodó hatalmáról.
Jövőbe mutató jelek is a csodák, melyek Isten Országa szolgálatában állnak.
Hippói Szent Ágoston püspök (354. november 13. Thagaste – 430. augusztus 28. Hippo, élt 75 évet) a nyugati kereszténység első legnagyobb kisugárzású tudós filozófusa, püspöke, szerzetese, akinek hatása máig fellelhető Európa gondolkodásában, hordozva Platón, Arisztotelész és a sztoikus filozófia legszentebb vonulatát, majd Cicero rómaiságát, melyet kicsit keserűen ad át Hellasz kék ege Ciceronak:
„Nekünk görögöknek már csak egy szép dolog maradt, a műveltség és az ékesszólás, most a te személyedben ez is a rómaiaké lesz” (Plutarchos 4)
Szent Ágoston a modern európai theologiának, tudománynak, szervezésnek úgy lesz előfutára, hogy Hellasz és Róma örökségét meg gazdagítja szépbe szőtt hitével:
„A zene azért van teremtve, mert ez segít szellemi hazánkba visszatalálni, ahonnan jöttünk”
Berlin egyik forgalmas terén lehet olvasni:
„Minden kérdésre válasz Jézus Krisztus, csak az a kérdés, hogy mi a kérdés?”
Ha Isten Jézus Krisztusban teret igényel ebben a világban, akkor Isten ebben a szűk térben foglalja össze a világ egész valóságát, és egyidejűleg kinyilatkoztatja annak végső alapját.
Az egyház szakrális tere a profán világ sötét oldalán nem azért van, hogy elvitassa a világ területének egy darabját, hanem éppen azért, hogy meggyőzze a világot arról, hogy Isten szereti és kiengesztelődött vele.
Az egyháznak nem a térért kell harcolnia, hanem a világüdvösségéért.
Az egyház nem lehet csupán vallási közösség, mely saját ügyéért harcol, mert ezzel meg is szűnik Isten egyháza lenni a világban.
Már I. éves korunkban tanították professzoraink:
Korunk kor és kórtünete szólalt meg egy avantgárd ifjú szürreális szózatában:
Minek éljek?
Se Istenem, se hazám, se családom.
Kiért haljak meg?, mikor nekem nincs:
Se Istenem, se hazám, se családom.
Az Újszövetség páratlan mélységű és szépségű, egyetlen prófétai könyve az, mely leírja annak a világnak rögvalóságát a 18. fejezetben, mellyel szembesül világunk:
„Elesett, elesett a nagy Babylon, ördögök lakóhelyévé lett, és mindenféle tisztátalan lélek börtönévé, mert féktelen paráznaságának borából ivott minden nemzet, vele paráználkodtak a föld királyai, és eldőzsölt javaiból gazdagodtak meg a föld kereskedői”
(Jelenések 18:2-3)