Sok évszázados sorsos idők voltak azok, amikor életünk „Erős várunk” védő falai között teltek.
Kiváltképpen kölcsönös erőforrást tud jelenteni egy nagy családnak, egy nagy nemzetnek már a puszta valósága is.
Ha a próbás események alagútba hajszolják életünket, ott a végén a fény nem csupán a Nap, erős nemzet, hanem maga az óvó szeretet réve, Krisztus Urunk várakozása a kies parton.
A református hitvalló Arany János költőnk sorait foglaljuk fohászba világok pusztulásán:
„Drága kincs a hit, mely tűrni-remélni megtanít”
„Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.”
Jézus Krisztus evangéliuma nem a természeti ember vallása.
Nem úgy van az, hogy csak jóindulat és józan ész kell Krisztus Urunk tanításának elfogadásához.
Nem, ahhoz minőségi változásnak kell történnie az ember életében.
Isten Szent Lelkének dolgait a nem lelki ember bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes azokat, mert azokat csak lelki módon lehet megítélni, tanítja az apostoli levél (I. Kor. 2:14)
Hogyan is értené a világ? korunk? és annak terméke az új és újabb generáció?, ha Nikodémus, Izrael tanítója nem értette!
Jézus válasza Nikodémusnak a megoldás kulcsa:
A titokzatos Kelet ma is úgy tartja, hogy a világnak négy tartóoszlopa van.
Észak-Afrika, Közel-Kelet, Távol-Kelet legendája egyben közös: szükséges az erő, ész, stratégia, állhatatosság.
Mi mit tartunk az életünk négy tartó oszlopának?
Általánosságban ezt halljuk: Isten, család, haza, munka.
Bibliai mérce szerint Ige, imádság, szolgálat, közösség.
„Itt van helye a szentek állhatatosságának, akik megtartják az Isten parancsait és a Jézus hitét.
És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: Írd meg”
(Jelenések Könyve 14:12-13)
A Lélek által megszentelt intellektus hívő bizonyságtétel, mely életünk pecsétje.
A bizonyságtétel tüze, a hivatástudat lángolása, a haza népének szeretete mindenek fölött, ami hitelt és veretet ad a szónak, az Ige igéző hatalmával.
Különösen abban az időben, amikor már nagyon gyűltek a vészterhes fekete fellegek anyaszentegyházunk és népünk egén.
Éppen ekkor kell igazán a pásztor, lelki-szellemi irányítónk, amikor megsemmisítésünkre tör egy Birodalom.
Egy tatáron már túl voltunk, de Oszmán hadai csak ez után következtek.
Kapisztráni Szent János igehirdetései olyan tömegeket mozgatnak szerte Itáliában, hogy „lassan a szabad ég alatt sem férnek el”.
Biblikus igehirdetése egyben lelki gondozás is volt, szíven találta őket, mint az első pünkösdkor Péter beszéde.
A papság tükre c. rövid dolgozata olyan erejű munka, melylelkész diploma ünnepség fénypontja lenne ma is, ha használnák!