Napi ige és dicséret (2026. február 26.)

2026-02-26

A száradt kezű ember története (mai igeszakaszunk) mind üdvtörténeti beágyazottságában, mind fenyegető (!) ünnepi keretében, valamint krisztusi gyógyító eseményének árnyalatosságában világokat tár fel előttünk a sötétség pokoli és a világosság mennyei birodalmából. Ezért is érdemes rá figyelnünk.

– Az üdvtörténeti beágyazottság szerint itt Isten önfeláldozóan éltető dicsősége helyett egy törvényeskedő álisten kíméletlen presztízse uralkodik a farizeusok fanatizmusában. Ha Ő azt mondja: „semmi dolgot ne tégy szombatnapon” (4. parancsolat), akkor nemcsak munkálkodni, de segíteni és menteni sem szabad ezen az ünnepen. A presztízs több a szeretetnél és elnyel minden dicsőséget.

Continue Reading →

„Tiszta vizet hintek reátok, hogy megtisztuljatok” (Ezékiel próféta 36:25)

2026-02-22

A Bibliában a számoknak jelentősége van, így a böjti napok számához, a negyvenes számhoz is nagyon fontos spirituális és történelmi események kötődnek.
Negyven napig tartott a vízözön
Negyven évig vándorolt a zsidó nép a pusztában, miután Egyiptomból kijőve átkeltek a Nádas-tengeren (Vörös-tengeren)
Negyven napig tartózkodott Mózes a Sinai-hegyen, miután átvette az Úrtól a 10 parancsolat két kőtábláját
Negyven napos böjtöt hirdetett Jónás próféta Ninivében
Negyven napon át tartott böjtöt Szent Urunk a pusztában, nyilvános működése megkezdése előtt

Continue Reading →

„Sőt eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy áldozatot mutat be Istennek” (Szent János apostol ev. 16:2)

2026-02-14

Imperator Caesar Domitianus (Róma, Kr. u. 51. október 24. – Róma, Kr. u. 96. szeptember 18.) uralkodása 81. szeptember 14.-96. szeptember 18. (római császár) írta: Arról a végső büntetésről, kivégzésről, avagy mártíriumságról, amellyel az istentelen világiak Krisztus hitüket vallóit sújtják.”
Abban a világban szokatlan szolidaritás hatotta át fiatal életét Domitianusnak, ismerte a szegénységet, papi pálya is vonzotta, nem volt jó a viszonya apjával és bátyjával.
Ott állt előtte Seneca római sztoikus filozófus, Néró császár nevelőjének intelme:
„Ducuint volentem fata, nolentem trahunt”, – „Vezetik a végzetek az akarót, a nem akarót vonszolják”
A református egyház mártíromság tanítására a következő értelemben foglalja össze a hitvallás, a bátorság és a mártíromság erényeit:
‡ Hitvallás: A mártír hitvallása a hitért és a vallásért halála, amelyet a Szentlélek ajándéka kíséri.
‡ Bátorság: A mártír bátorsága a halálfélelem feletti győzelemben, amelyet a Szentlélek erőssége kíséri.
‡ A mártír üldözőikre adott válaszaiban gyakran látjuk, hogy nem a büszkeség, hanem valóban emberfeletti erő, amely tele van szeretettel és nem gyűlölettel.

Continue Reading →

„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Szent Pál apostol Filippi lev. 4:13.)

2026-02-07

Valaki azt kérdezte egy lelkipásztortól: „Ha Isten követője leszek, minden problémám megoldódik?”
Válasz: „Természetesen nem, nem is lenne jó, hiszen saját erőfeszítés nélkül sokan csak a könnyű sikerre vágynának.
Viszont Isten-követőjeként minden feladatra kapsz erőt, kitartást, kegyelmet. Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által nyer célt.”
Szent Urunk imája halálára készülve a legnagyobb az imák között.
„Múljék el tőlem a keserű pohár, mindazonáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te.”
(Mt. 26:39)

Szükségünk van Istenre, és neki mindig van ideje számunkra, ha keressük Őt.
De nem lehet ezt a találkozást kiérdemelni, vagy kegyeit megvásárolni, egyszerűen csak keresni kell Őt.

Nagy dolog az igazság. Egy örökkévaló mérték.
Olyan óriási a horizontja, hogy sokan kételkednek benne, mint Poncius Pilátus Júdea helytartója, a császár barátja, aki azt kérdezi Krisztus Urunktól a kihallgatás reggelén: „Mi az igazság?”

Continue Reading →

„Sok más jelt is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben” (Szent János apostol ev. 20:30)

2026-02-01

Detre Örs Hunor amikor a teniszpálya méretű, 6,5 méter átmérőjű, aranyozott tükörrel felszerelt James Webb űrtávcsőbe belenézett, látta az 1,5 millió km mélyen lévő világegyetem kezdetét, a „Kezdetben volt az Ige” teremtő hatalmát.
A Webb egyszerre vizsgálja a Földön kívüli élet lehetőségét, kutatja az Univerzum legkorábbi csillagainak és galaxisainak születését.
13,5 milliárd évvel ez előttre visszatekintve így kiáltott fel a zseniális tudós:
„Visszatántorogtam, elnémultam, itt vége van mindennek, ez mindennek a kezdete, aki ezt teremtette, azzal nem lehet parolázni.
Őrizd meg lábaidat mikor Istennek házához mégy. – Krisztusban áll fenn a teremtett mindenség.”

Continue Reading →